Budapest Régiségei 11. (1932)

Kuzsinszky Bálint: A gázgyári római fazekastelep Aquincumban = Das grosse römische Töpferviertel in Aquincum 3-423

147 felé, melyekből aztán feljebb ágaznak szét a szárak a szőlőlevelekkel. Ezèk itt is ahhoz a két típushoz (34 és 38) tartoznak, melyekre e fajta mintáink leginkább szorítkoztak. A többi indák egy-egy szőlőtőből nőnek ki, úgy amint az előbbi mintákon láttuk ; azonkívül alul olyan rövid száraik is vannak, melyeken szőlőfürtök (47) lógnak. Hasonlóképpen rendetlenül, mindenütt ott, ahol éppen egy kis üres tér kínálkozott, látjuk, mégpedig elég sűrűn benyomkodva a figurális képtípusokat. Az emberi alakok ismét azok, melyeket máris jól ismerünk. Legfeljebb arra néztek, hogy a két Victoria (1) és a két kalapáló ember (6) a képmező alján egymást felváltva álljanak. Már a köztük előforduló álarcok (9) páratlan számmal vannak, és a negyedik azért hiányzik, mert egy helyen a Victoria és kalapáló alak annyira közel kerültek egymáshoz, hogy csak a felfutó szár választja el egymástól. Más helyen meg köztük az álarc helyett a repülő kis madarat (32) találjuk. Ugyanez 112. ábra. fordul elő még egyszer két ág között és háromszor a képmező felső részén, hol a levelek között látjuk fölfelé repülni. Ezen négyféle képtípus mellett még egy van, mely a gémféle vízimadarat (29) ábrázolja, de három olyan helyre került, hol a szőlőlevelek között szabadon állva nincs értelme. A minta magassága 9"o cm. Szájbősége iv$ cm. Tm. 57. A minta nagyobbnak és kissé öblösebbnek is látszik, mert a kiálló szájszéle alatt a külső fala valamivel kidomborodik. Fenekén megvan a tányérszerű bemélyedés, de közepén nincs átfúrva. Belső oldalfalán megint a négy szőlőtőt látjuk, amint a belőlük felfutó indák a kétféle szőlőlevelekkel (34 és 37) végződnek, míg az alsó lefelé hajló szárakról szőlőfürtök (47)