Budapest Régiségei 11. (1932)

Kuzsinszky Bálint: A gázgyári római fazekastelep Aquincumban = Das grosse römische Töpferviertel in Aquincum 3-423

ïï4 san beleillik valamelyik tál töredéke ; másszóval nemcsak a minta van meg, hanem a belőle készített tálnak kisebb-nagyobb darabja. Ilyenkor a mintához odajegyeztük, hogy melyik cserép származott belőle. Mint látni fogjuk, hasonló díszítés egyformán előfordulhat minden mintán, akármilyen az alakja. Egyes elemeit elsősorban a különböző képtípusok alkotják, melyek a kész tálakon is előfordulnak ugyan, de a minták teljesebb sorozatot nyújtanak. Ezért is itt közöljük az egyes típusokat, amint azok képeit a minták lenyomataiból kaptuk, de már pozitív formában látjuk, ahogyan a domborképes edényeken előfordultak. A ioi —108. ábrákon ezek a képtípusok meg vannak számozva, hogy hivatkozni lehessen rájuk. A csoportosításuk nagyjában a szerint történt, hogy mit ábrázolnak, úgy amint Déchelette vagy Ludowici munkáiban találjuk. Ujabban (v. ö. Knorr vagy Reubel dolgozatait) a fazekasok szerint állítják össze a képtípusokat, ami mindenesetre tanulságosabb, de nálunk az ilyen beosztás azért is ki van zárva, mert mintáinkon csak egy fazekas neve szerepel és ez ugyanaz a Pacatus, akivel természetesen azokon a terrasigillata-cserepeken is találkozni kellett, melyek mintáinkból készültek. De a képtípusok között sem találunk olyan különbségeket, melyek több mesterre engednek következtetni. Legfeljebb arról lehet szó, hogy összes mintáink nem egy kéztől valók, hanem voltak Pacatusnak segédjei, kik típuskészletét használták ugyan, de kisebbnagyobb eltéréseket megengedtek maguknak. Előfordulhat azonban ugyanaz a típus, mint a kovács (6) vagy kecske (21), kisebb és nagyobb alakban, mert vagy kétféle bélyegzője volt vagy az egyik mintán jobban összezsugorodott, mint a másikon. Ha már most képtípusainkat összehasonlítjuk azokkal, melyeket más, nevezetesen a külföldi terrasigillatákról ismerünk, azt látjuk, hogy a mieink, ha nem is mind eredetiek, másutt nem igen fordulnak elő és így már ezek egészen sajátos, idevaló jelleget kölcsönöznek edénymintáink díszítésének. Még leginkább emlékeztetnek idegen példákra (pld. Ludowicinál V S. 28, 39 és V 85, 68) a figurális alakok között Victoria (1) és Mars (3), de ezek sem mondhatók másolatoknak. Kevésbbé ismeretesek másutt Pán ülő alakja (7) (V. ö. Knorr—Sprater, Blickweiler Taf. 96, 7. Westerndorfi darabon) és a leggyakrabban előforduló férfi üllőn kalapálva (6), pedig ezeket sem találhatták nálunk ki. Éppúgy kétséges a női mellkép a magas fejdísszel (2). Ellenben nem kell analógiákra hivatkoznunk, oly szembeszökő a komikus maszk (9) idegen eredete. Jól ismerjük a görög-római művészetből az ökörfejet (10) is, amely azonban csak egyszer fordul elő, míg a maszk a leghasználtabb típusok közé tartozik.