Budapest Régiségei 11. (1932)

Kuzsinszky Bálint: A gázgyári római fazekastelep Aquincumban = Das grosse römische Töpferviertel in Aquincum 3-423

no való, hogy ez sem lehet más fazekasé, mint éppen azé, aki az aquincumi fazekastelepen dolgozott. Eddig csak azért nem ismerhettük meg, mert vagy nem állott mindegyik edényen, vagy Aquincumban véletlenül csupa olyan töredékek akadtak, melyeken a bélyeg hiányzik. A Nemzeti Múzeumba is került már régebben két terrasigillata-darab, amelyek Eszékről valók (Torma, Római cserépedény-bélyegek és karcolatok. Arch. Értesítő III [1884] 14. 1.) ahová szintén víziúton juthattak. A jobbik darabon (33/1879, 9) mindjárt feltűnik a sötétvörös máz, mely olyan meglepő épségben tartotta fenn magát, amint Aquincumban egyetlen darabon sem láthattuk, de jobbnak is kellett annak az árunak lenni, mely exportra került. 94. ábra. Ez az edény nem ép ugyan, de annyi maradt belőle, hogy díszítésének stílusa sokkal jobban bontakozik ki, mint azokon a darabokon, melyeket Aquincumban találtunk. Fenekén a lábgyűrún belül a kiálló kúp még a korongon való készítéstől származik. A képmezőt a felső sírna széltől nem választja el a tojásfüzér, alul is csak egy sírna., vonalkeret zárja le és abból indulnak ki a szőlőtők, melyek szakaszokra osztották. A fölfelé ágazó száraik azonban a szőlőlevelekkel és szőlőfürtökkel annyira összeborulnak, hogy minden egyes szakaszban csak alul nyert egy-egy figurális alak helyet és pedig akkép elosztva, hogy két vízimadár közé felváltva egy-egy kalapáló férfi és egy-egy kecske került. Az egész szőlőlevéldísz elrendezése, sőt a típusok sem mások tehát, mint aquincumi cserepeinken és ezért csak természetes, ha rajta is Pacatus bélyege előfordul, melyet a dunaszekcsői darabon láttunk. A helye persze itt is a képmező díszítései között van, a jobb oldalon az egyik vízimadár feje fölött és egészen ugyanazon kurzív betűket kidomborodva mutatja. Már pedig ezt az egész díszítést a Pacatus-bélyeggel együtt még teljesebben viszontlátjuk az egyik tálmintán, amely nálunk van (Tm. 13 = 1 $ 1. ábra) és kétségtelenné teszi, hogy az eszéki cserepet ebből a tálmintából a gázgyári telepen kellett előállítani. Hogy ezen két terrasigillata-darab a Nemzeti Múzeumban valóban Eszékről való, ahonnan különben a zágrábi múzeum is kapott ilyen cserepet, meggyőződhetett dr. Nagy Lajos, midőn nemrég az eszéki múzeumban még 6 db. olyan cserepet (Lelt. számuk 2933, 2923, 2776, 2799, 2934 és 2700) látott, melyeknek díszítése ha nem is egészen az, mint a Nemzeti Múzeum két darabján, de a díszítés kompozíciója és elemei ugyanazok, sőt három darabon (L. sz. 2933 és 2934, 2, 2700) ugyanaz a Pacati-bélyeg fordul elő. Csak egy töredék (lelt. sz. 2743) van, melyen nem látszik a szőlődísz,