Budapest Régiségei 11. (1932)

Kuzsinszky Bálint: A gázgyári római fazekastelep Aquincumban = Das grosse römische Töpferviertel in Aquincum 3-423

IO inda fut körben, melynek azonban nagy hajlásai (décor à large rinceau) vannak és mindegyikben egy-egy figurális alak foglal helyet. A Tm. 64 mintán (143. ábra) már csak az állatalakokat látjuk hosszú sorban egymásután, de ezek ugyanazok, mint a Pacatus jelzésű mintákon. Egészen a rheinzaberni terrasigillaták stílusához hasonlít a Tm. 24 mintának díszítése (144. ábra), mintha nem is itten készült volna, pedig az egyik kis nyúl bélyegzője megvan (B. 31 = 168. ábra). A legfeltűnőbb a föntebb említett Drag. 30-as minta {Tm. 38 — 115. ábra) és a belőle készült csésze (T. 33 — öi. ábra), melyeknek képtípusai csak ezeken fordulnak elő és minden bizonnyal idegenből valók. A minta mégsem származhatott máshonnan, mert ehhez is előkerült mindakét figurális alak bélyegzője (B. 12 - 158. ábra és B. 14 = 157. ábra), melyeket a mintába benyomtak. Sőt nem hiányzanak a bélyegzők a tojásfüzérekhez sem, melyeket a Pacatus-féle mintákon nem találunk. Legfeljebb arra gondolhatunk, hogy a fazekasok, kik hozzánk jöttek, magukkal hozhatták ezeket a bélyegzőket. Itt mindenesetre még közelebb és könnyebben jutunk azokhoz a nyugati műhelyekhez, melyeknek terrasigillatáit utánozták. Annyi bizonyos, hogy ezek a mintáink nem készülhettek együtt a többiekkel, melyek Pacatustól származtak és későbbieknek látszanak. De ha mégcsak néhány bélyegző akadt volna! Éppen így megvan természetesen azoknak a bélyegzőknek nagy része, melyeket a többi minta díszítéséhez felhasználtak: a leggyakoribb emberi és állatalakok, mint Victoria (ß. 13 = 156. ábra), a kovács (B. 10 = 100. ábra), a kecske (B. 32 = 1Ó5. ábra) és egyes futó állatok (B. 30 = 193. ábra, B. 26 = 194. ábra, B. 22 = 195. ábra, B. 34 = 196. ábra, B. 23 = 197. ábra, B. 2/ = 198. ábra, B. 28 = 199. ábra), nemkülönben a szőlőlevelek bélyegzői, melyek pontosan beleillenek a helybeli stílus mintáiba, és kétségkívül itt is készültek. Nem valószínűbb akkor, hogy az összes bélyegzők nálunk jöttek létre? Annyit mindenesetre bizonyítanak a bélyegzők, hogy az edénymintákat kivétel nélkül helyben kellett készíteni. Amint nincsenek meg az összes bélyegzők, melyek az edénymintákhoz kellettek, másfelől lehetnek bélyegzők, melyeknek lenyomatait a mintákon nem találjuk. Például B. 11 = 181. ábra és B. 13 = 182. ábra. Hiányzik Pacatus bélyegzője is, ellenben van egy másik (Bm. 36 = 186. ábra) Petilius nevével, mely ugyanilyen mintán benyomva állhatott. Ezen kis bélyegzőkön kívül akadt azonban még sok más bélyegző, melyek az edényminták belső falának díszítéséhez kevésbbé vagy egyáltalán nem voltak használhatók. Ezek ugyanis az edényminták képtípusainál nagyobbak, és éppen azért nem igen lehetett volna a mintákba benyomni. Köztük egy