Budapest Régiségei 11. (1932)

Kuzsinszky Bálint: A gázgyári római fazekastelep Aquincumban = Das grosse römische Töpferviertel in Aquincum 3-423

I02 kezekkel. Valamivel élesebben látszanak az odaragasztott felső bal részén a kisebb szőlőlevelek és azoktól balra a cserép szélén a kis férfialak, amint az előtte álló üllőn kalapál. Sima széle alatt nincsen tojásfüzér. T. 78. A máznak semmi nyomát nem mutatja egy másik töredék sem, mely az edény alsó részéből való. A gyűrűs láb fölött látszik a képmező alsó vonalas kerete, melyből a vékony venyigék kinőnek, melyekhez egy szőlőfürt tartozott. Ezenkívül megmaradtak még egy jobbra szaladó kutya vagy hiéna és egy komikus maszk szintén erősen lekopott alakjai. T. 85. A tál felső részének töredéke, melyen nem látszik a máz. Szája körül laposan kidomborodó pereme volt, sima széle alatt a hullámos indából egy szőlőlevél és két szőlőfürt ágazik ki. T. 84. Egészen kétségtelen, hogy voltak edények, melyekre sohasem került máz, és legfeljebb azt a rózsaszínt mutatják, melyet az égetéstől kaptak. Ezek azok az edények, melyek darabokra törhettek, mielőtt teljesen elkészültek. Semmiesetre sem lehettek használatban, mert a díszítésük még oly éles, amint csak azokon az edényeken lehet, melyek az első égetésen mentek keresztül, miután a mintából újonnan kikerültek. Nem emlékszem, láttam-e valahol olyan egész edényt, mely a mellett, hogy máztalan volna, a díszítésnek ezt a frisseségét annyira megőrizte volna, mint ezek a cserepek. Ha akadna, az is különben a mellett szólna, hogy olyan helyről való, ahol készült és ahonnan még nem került forgalomba. Annál inkább ez az eset nálunk, mikor nem egy, hanem több ilyen edény töredékeivel van dolgunk. 87. ábra. Egy kisebb tál két darabból összeragasztott oldalrésze, de alul csak a képmező vonalas keretéig terjed. A felső sírna széle, melynek felülete egy darabon már régen lepattogzott, domború pálcataggal záródik; a képmezőt egy vékony bemélyített vonal választja el tőle s mindjárt alatta, a nélkül, hogy egy tojásfüzér szerepelne, fut körben a hullámos indaszár a belőle kiágazó szőlőlevelekkel, melyeknek csipkés szélei vannak, sőt az erezetök is világos. Rajta egy helyütt, hol lefelé hajlik, a jól ismert vízimadár áll, ellenben alatta az állatok sora díszítette a szabadon maradt mezőt, és középen még egy foltos testű négylábú állat (hiéna) fut jobbra, alatta pedig ellenkező irányban egy nyulacska guggol ; jobbra egy nem egész nyulat látunk, amint szintén jobbra szalad, míg a baloldalon egy balra futó kutya van, mely fejét hátrafelé fordítja. Az az iszapréteg, mely az edény belső felületét fedte, nyilvánvalóan a földben tapadt rá, melyben évszázadokig feküdt. T. có. 88. ábra. Egy másik kisebbfajta edény oldalfalán tán még erőteljeseb-