Budapest Régiségei 10. (1923)

Kremmer Dezső: Pest-Budát ábrázoló német metszetek 81-215

í>7 katlanul nagy ^érdeklődés — megint csak közismert tényt említünk — a_ki_Ójnikik

T-OörténelLJiönyyek, geográfiák és kozmográfiák százaiban hagyott nyomot. A metszetek nagy része épen e történeti irodalom munkáiban jelent meg, mint könyvillusztráczió jóval kevesebb az önálló röplapok száma, a melyek egy-egy jelentős fegyvertény megtörténte után árasztották el annak idején Európát. '.'„ : Ezeket a metszeteket vesszük tehát kutatásunk anyagául, melyek a Székesfővárosi Múzeum metszetgyűjteményének « német mesterek » csoportjában ma már majdnem teljesnek mondható tekintélyes kollekcziót alkotnak. A Székesfővárosi Múzeum, alig másfél évtized alatt, különösen metszetosztályát oly szerencsés kézzel építette ki, hogy ma ennek a kisméretű múzeumnak metszetgyűjteménye, a gyűjtési keretek sikeres megvonásával, elsőrangú művelődéstörténeti anyagot alkot. A gyűjtött anyag lelkes összehordóját, Kuzsinszky Bálintot két szempont vezérelte e fárasztó munkájában : lehetőleg minden metszet •— akár városábrázolás, akár hadállás, vagy ostrom, harczi jelenet képe — variánsaival is ki legyen egészítve, tekintet nélkül a metszet művészi értékére, és lehetőleg minden ismert krónikának, földrajzi munkának Pest-Budára vonatkozó szövegillusztrácziói megszereztessenek. Kuzsinszky már nem járt töretlen úton, mert Lanfranconi Enea az ő híres, fővárosi vonatkozású metszetgyűjteményét a fővárosnak hagyományozta. Ez a gyűjtemény a maga értékes 300 darabjával alapját képezi a Székesfővárosi Múzeum metszetgyűjteményének. Kuzsinszky érdeme viszont, hogy ezt a hagyományozott anyagot czéltudatos munkával továbbfejlesztette s fölismerte a metszetnek, mint az elmúlt évsiázadok kulturális fokmérőjének, belső értékét. A kérdés kezelésének megkönnyítésére, a különleges czélnak megfelelően a bemutatandó metszeteket oly alcsoportokba osztjuk, melyek PestBuda egy-egy tipikus városépítési vagy topográfiai beállításának legjobban megfelelnek. A budai királyi vár ábrázolásai. A királyi hatalom külső fényét minden időkben az uralkodó fővárosában levő rezidenczia jelképezte legszembetűnőbb módon. Azok a díszes épületcsoportok, melyekben vidám vagy komoly órákban egyaránt eleven udvari élet folyik, követjárások, ünnepélyek, mulatságok ezerféle pompakifejező alkalma kínálkozik, hogy kifelé a hatalmat bizonyítsák és hirdessék: mindig a nemzet érdeklődésének középpontjába kerülnek. A budai királyi vár, százados történelmi tradicziók legendás fénykörébe burkolva, a XV. század-