Budapest Régiségei 10. (1923)

Láng Nándor: Herakles és Omphale : elefántcsontrelief az Aquincumi Múzeumban 3-34

6 A mondának ezen régi formájában Omphalè Héraklésszel szemben ugyanazt a szerepet játssza mint Eurystheus: a hős isteni parancsra hőshöz illő munkákat végez számára; elpuhultságáról, elasszonyosodásáról szó sincsen, sőt ellenkezőleg férfiassága annyira meghódítja úrnőjét, hogy az szabaddá tett szolgájának odaadja magát. Ebbe a képbe azután fokozatosan más vonások kerültek. így az attikai drámaíróknál. Sophokles Trachisi nőiben halljuk,

1 hogy Herakles Iphitos meggyilkolása miatt Zeus parancsára volt kénytelen egy évig a barbár lydiai aszszonynak szolgai munkákat végezni, a mit már nagy szégyennek érzett, úgy hogy okozóján bosszút akar állani. Omphale iránti szerelemről azonban nincsen szó; elpuhultságáról sem, ellenkezőleg, győzhetetlen erejének teljes birtokában volt. Achaios és Ion Omphale czímű szatirjátékai, sajnos, nem jutottak ránk; csekély töredékeikből csak annyit lehet következtetni,

2 hogy bennök hősünk esetlen ereje szembe volt állítva a lydiai udvar meg népség keleti fényűzésével és buja életével, és hogy a fáradhatatlan harczos fáradhatatlan evőnek és ivónak volt föltüntetve. A komédiaíróknál

3 az ázsiai asszony már zsarnoka (xvççavoq) és szeretője (nakhaxif) Heraklesnek,kit szerelmével kénye-kedve szerint kormányozhat és kit ellenségeivel való szembeszállásra kényszerít. A IV. század folyamán azután előtérbe lép és a hellenisztikus korbeli irodalomban uralkodóvá válik az Omphale-mondának az a vonása, mely Heraklest olyképen rajzolja, hogy Omphale hálójában mindenről megfeledkezve tétlenségben élte le napjait, mint érzékiségének rabja : elpuhultságának, elasszonyodásának jeleként magára ölti úrnőjének ruháit, míg az viszont felveszi a hős oroszlánbőrét és kezébe fogja szörnyverő fegyverét, a buzogányt. Omphale maga pedig a keleti bujaság mintaképeként szerepelt,

4 úgy hogy Suetoniusnak a híres kéjnőjéről irott munkájában (negl eicifftjucov TIOQVCTV) díszhelyet nyert.

5 A ruhacsere motivuma, melyhez kiegészítésül még hozzáteszik, hogy a hős női mezben asszonyi munkákat végez, Omphale szolgálóinak társaságában fon és sző, részint magának a Herakles-mondának régi, más értelmű kultusz-szokásaiból, részint keleti, kisázsiai, eredetileg nem erotikus jelentésű, hanem talán a daimonok rossz befolyását elhárító vallási szertartásokból ered.

6 Mondánkban azonban ezentúl mint a hatalmas hős 1 248-257., J5I—J.57., 451—?., 488—9. 2 Tümpel, i. h. 875. 3 V. ö. Mutarchos, Perikles 24, ahol Perikies és Aspasia viszonyát a Herakles és Omphaleéhez hasonlítja. 4 Athenaios XII. p. 515. e. 5 Joh. Lydos, de mag. j, 64 p. 268. 6 Gruppe, Griech. Mythologie 497., 905—4. 1. Plut. Qu. Gr. 58.