Budapest Régiségei 10. (1923)

Láng Nándor: Herakles és Omphale : elefántcsontrelief az Aquincumi Múzeumban 3-34

2

4 12. kép. (Berlin : 422^ A másik, hasonló elrerídezésű csoport (i i. kép) kocsiján a leigázott Herakles ül, szakállasán — a lydiai kaland öreg korában esett meg vele — testét szeretőjének finom chitonja borítja; kisérői felé tekint hátra, a kik Omphale kísérőivel ellentétben női szolgálók, egyikök napernyőt, az utána következő legyezőt hord az elpuhult hős számára; a fogat mellett haladó alak is leány, csak a vezető szerepét viszi itt ifjú. Végig tekintve a tárgyalt plasztikai emlékeken, megállapíthatjuk, hogy ezeknek sorában sem találtunk olyat, a melylyel az aquincumi elefántcsontlap rokonságában állana. Előre bocsáthatjuk, hogy az antik iparművészetnek még szemügyre veendő két csoportjában, a vésett kövek és az érmek között sem akad rokona. Míg a gemmákon rendkívül változatos ábrázolásokban fordul elő Herakles: fegyveresen, állva, ülve, pihenve, munkáival elfoglalva, gyermekként, büsztjével, majd a hellenisztikus kor ízlése és élvezethajhászó, erotikus fölfogása szerint boros serleggel kezében,

1 szerelmi kalandban egy nymphával

2 vagy Erosok társaságában és hatalmában 3 vagy ittasan, mingens,

4 addig Omphale jóformán csak egyetlen típusban jelenik meg: fiatal, karcsú arányú nő alakjában, a mint meztelenül, hátán lelógó oroszlán bőrrel, vállára vetett buzogánynyal balra,

5 vagy jobb felé

6 lépked. (12—14., 16. képek). Kivételesen csak félalakja vagy feje van a gemmán kivésve.

7 Héraklésszel együtt ábrázolja a szt. pétervári Ermitage egy kameája, a melyen a ruhátlan lydiai királynő egy kis Eros segítségével 14 kép (Berlin • 5087) niegfüröszti és fésüli a hálójába került nagy hőst.

8 Ezek az Omphale-gemmák nagyjából az időszámításunk kezdetét megelőző és követő századból valók. Egyformaságuk talán annak a körülménynek tudandó be, hogy a típust megalkotó gemmavéső görög művész munkája azonnal általános tetszést aratott, úgy hogy mindenki ennek mását óhajtotta 1 j. kép. (Berlin : ja£ 1 Furtw angler, Beschreibung d. geschnittenen Steine im Antiqiiarium (Berlin) 6485. sz. 2 I. m. }o86, 4211, II17J. sz. 3 i. m. IJ20—1526, 4206—4210, 6864, 7568. sz. (Berlin). 4 i. m. IJ12. sz. (Berlin). s i. m. 3087, 5088, 4225—4227. sz. (Berlin). Furtwängler, Antike Gemmen 25. tábla 48.; J7*. t. 19 [== 14. képünk]; <jo. t. 25. 6 Berlin, i. m. 5080—91, 4212—4224. sz. Furtwängler, Antike Gemmen 57. t. íj [== 16. képünk] ; 57. t. 14. ; 62. t. 5. 7 Berlin, i. m. 2528; 4781. sz. 8 Stephani, Compte rendu 1881. \, tábla 16, 115. 1. (Furtwängler,, Ant. Gemmen ?jo. 1.)