Budapest Régiségei 10. (1923)

Láng Nándor: Herakles és Omphale : elefántcsontrelief az Aquincumi Múzeumban 3-34

1

9 a kopenhágai múzeumban van még egy szakállas, női ruhás férfi szobor,

l melyet első pillantásra Omphalénál szolgáló Heraklesnek nézhet az ember, de a melyre nézve ez az azonosítás nagyon is kétségessé válik, ha tekintetbe veszszük a rajta levő sok kiegészítést : ilyen az orsót tartó jobb kar, a törzsre pontosan nem« illő fej, mely valószínűleg modern ügyes utánzat, és főleg, hogy vállán női kéznek nyoma sincsen. A bithyniai Nicseából (Isnik) újabban egy remekművű kis (10 cm.) márványfejecske

2 került a dresdeni régiséggyüjteménybe, mely Heraklest ábrázolja, még pedig női fejdísze után itélve nyilvánvalóan Omphale szolgasága idejében. Omphale-fejecskét találtak viszont szintén nemrégen Pompejiben.

3 Kettős hermában is szerették egyesíteni a szakállas, női fejdíszű Heraklest meg az oroszlánbőrös Omphale-fejet: ilyen maradt ránk Kopenhágában

4 — ez szabadabb másolata annak a típusnak, melyet a nápolyi csoport képvisel — és ilyet szerzett 1902-ben a párisi Louvre.

5 Ismeretes dolog, hogy a római császárok és császárnék nagyon kedvelték azokat a szobrokat, a melyek az istenek hagyományos típusaiban, istenekként ábrázolták őket; a miben természetesen az uralkodó szokásos deificatiójának is volt része. Augustus pl. Mars, Tiberius és Nerva Juppiter, Commodus Herakles, Livia Venus Genitrix képében mintáztatták magukat ; föntebb szó volt egy epigrammáról, melyet Martialis a Domitianus vonásait viselő Herakles-szoborra írt. Ebbe a kategóriába tartozik Julia Pia (Domna) császárnénak márványszobra, melyet Clarac ide s tova száz éve Musée de Sculpturejében

6 a Vatikán emlékeinek sorában tett közzé (5. kép), de a melynek azóta nyoma veszett. Septimius Severusnak energikus felesége, ki fia, Caracalla, idején tényleg magához ragadta az uralkodás gyeplőit, szükségesnek tartotta, hogy a nőuralom mondai megszemélyesítőjének, Omphalénak képében örökítesse meg magát alattvalói számára. Ez az Omphale-típusnak körülbelül legkésőbbi emléke.

7 Valószínűleg szintén római arczkép-szobor avval a külömbséggel, hogy szemérmesebb megrendelője nem akart meztelenül a világnak bemutat5. kép. Julia Domna mint Omphale. (Róma.) 1 Arndt, Glypoihèque N-C. pl. 126. Texte p. 175. Röscher, Myth. Lex. III. 890. fig. 3. Revue de l'art n° 184. 14. 1. j. j. (Lechat). 2 Archaeol. Anzeiger 1898, 54. 1. Két képpel. V. ö. Revue de l'art n° 184. 14. 1, 1. j. 3 Arch. Anz. 1899. 61. 1. — 4 Arndt,, i. m. 176. 1. ; képe Roschernél, III. köt. 89?—4. í Arch. Anz. 190$ ; 151. 1. 6 965. t. = Reinach, Rép. d. stat. I. 593, j, még Julia Pia en Joie aláírással. Jahn i. m. 229. .1. 7 Julia Domna 217. Kr. u, halt meg, 3*