Budapest Régiségei 10. (1923)

Kremmer Dezső: Pest-Budát ábrázoló német metszetek 81-215

121 révészek alkotta alsó rév nyomán támadt Tabán (oklevéli nyomokat ismerünk a XII. századból már) tehát nem volt őse a Vízivárosnak, bár jóval régibb volt. Tabán kereskedelmi és halászati szempontból is nagyobb fejlődésképességet mutat, mint ez utóbbi városrész. A két hegytől mintegy védve volt s a hegy közötti völgykatlan magasabb fekvésével ugyancsak alkalmas volt a letelepülésre. Ezzel szemben a budai oldal legnyíltabb s a régi harczászati módok figyelembe vételével a legvédtelenebb része volt ez a dunaparti kis háromszög, a hová a Víziváros került. A megerősített Margitsziget felől, avagy a magasan fekvő ú. n. Szent-Péter városa (a mai Szénatér és északra terülő környéke) felől bármikor aránylag igen könnyen vehették ostrom alá. Ezért látták el hatalmas északi saroktoronynyal és abból kiágazó, körbástyákkal erősített kőfalakkal. Két utczáját már Zsigmond király jelölte ki (rendesen bevett külföldi szokás szerint) a zsidók számára, ezért nevezik a XV—XVII. századbeli krónikák e városrészt Judenstadt és Ghetto néven. Ez a rész a déli oldalon volt. Rendszeres kiépített utczái tehát kezdetben csak a külváros déli felén voltak, ott, a hol a zsidók telepedtek le. Északi része csak a bástyák felhúzása után kezdett benépesülni. Mikor 1541-ben Roggendorf tábornok a Martinuzzi-védelmezte Budát vissza akarta vívni, az egykorú tudósítások megemlékeznek arról, hogy a zsidók is részt vettek a polgársággal együtt a vár védelmében.

I Az ostromló sereg Komáromból jött le Buda alá s a naszádosok legelőször a Vízivárost kezdték szorongatni. A zsidók tehát nem csupán városukat, hanem közvetlenül otthonukat is védték ez alkalommal. Az a Siebmacher-metszet, melyet már bemutattunk (3. kép), még csak a Viziváros déli részét ismeri. Körülbelül a mai Ybl Miklós-tértől kiindulva, rézsút kanyarodott föl egy utczája a Mátyás-templomig. Ez így természetesen rossz topográfiai megoldás. A metszet illusztrálásából csak annyi az igaz, hogy a ma is meglevő Fő-utcza az Ybl-tértől egészen a volt vizikapu irányáig már ekkor ki volt építve. A folytatáson látható felkanyarodás azonban teljesen hamis. Az Albrecht-út meredek és serpentinkanyarulatos vonala ilyen könnyed megoldást nem bírna meg. A metsző tehát itt úgy járt el, hogy látta az Albrecht-út vonalát s azt képzelete segítségével egyszerű egyenes vonalképen kihúzta a Mátyás-templomig s e vonalat megrakta házakkal. Itt tehát dekoratív törekvések érvényesültek a történeti és topográfiai valóság rovására. Az északi sarokbástya (a Pálffy-tér déli részére esett) két kis, hozzáépített házikóval már rajt van e metszeten. A többi rész még puszta, beépítetlen. 1 A. Massa jelentései. Szilágyi, Történet, V. p. 220. V. ö. még Károlyi i. m. p. 198. Budapest Régiségei. X.