Budapest Régiségei 9. (1906)

Finály Gábor: Az Aquincumi Muzeum terra sigillata darabjai : felolvastatott a Régészeti és Embertani Társulat 1904 január havi ülésén 73-102

9) Visszatérve most kiindulópontunkra, keressük meg az elmondottakban azt a tanulságot, a melyet az aquincumi házi életre belőlük levonni lehet. Szembeötlő, hogy a mindennapi használatra szánt edényeken épen a mindennapi élet jelenetei hiányzanak, hanem a díszítés, a mennyiben nem istenségeket ábrázol, venatiót, állatokat, egyszóval mulattató jeleneteket tüntet fel. Az a talán nem egészen véletlen körülmény pedig, hogy az effajta díszítések mellett a növénydísz mint önálló motívum háttérbe szorul, magyarázatot talál abban, hogy Aquincum római lakóinak műveltsége városias jellegű volt; a virág, a levél nem gyönyörködtette, szóval a természetben nem lelte örömét, s a mint az ókori ember lelkivilága a természetfölöttit, az istenit kereste és találta a természet jelenségeiben, másfelől pedig a természetet igyekezett mesterséges korlátok közé szorítani, e felfogása tükröződik nem csak Pompeji falfestményein, a melyek az itáliai, helyesebben rómaiasított görög «nagy művészet» közel hatását éreztetik, hanem a barbár határra tolt colonia lakóinak asztali edényein is, a melyek már nem művészetnek, hanem hanyatló műiparnak a termékei. 42. ábra. A bélyegek sorozata.* A ... (.) AJ . . . (2) A. .... . , C-ADC/ .... 0) C. Adc..., C. Ado . . . ? CIL m '12014,171: C-A-DC-ATIS CADGATI:MA Brigetióból. AESTIVIM (4, 5) Aestivi m(anu). Sch. 106. London, Richborough. AESTIVIM (6) Aestivi ma(nu). Sch. 108, de AUS . Meerssen. 5. AETERI)C

T . . . (7) Aetern[i. Sch. 110. Allier, Dordogne. Torma n, 3. CIL m 12014,103a. 6. AGILIS F (8) Agilis f(ecit). F és 7. Domborműves edényen, kívül. AGISIkVS FE (1902) Agisilus fe(cit). A perem alatt. 8. ANj . . . . (9) An 9. a) AlsDEGINM (10) bj . . . . lEGINM (216) ej. . (1SDEG3MIM (213) * A sorszám után áll a bélyeg szövege, utána zárjelben a múzeumi leltári szám, (egyszerű szám jelenti a sima «al.» és szám a domborműves, «1902» a még leltározatlan töredékeket)» alatta az olvasás. Utánna Schuermans (i. m.) számai és az ott olvasható lelőhelyek, majd Torma (Római cserépedény bélyegek és karczolatok, Arch. Ért. új folyam II. és III. kötetéből) sorszám szerint idézve, végül a hol van, a Corpus III. kötetének megfelelő száma, a mennyiben ugyanezt a bélyeget közlik.