Budapest Régiségei 9. (1906)
Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Muzeum kőemlékeinek negyedik sorozata 33-72
45 nyújtott jobb lába a bika felénk eső hátsó lábát szorította a földhöz, de csak Mithra lábából látszik az alsó lábszár egy része. Előre nyújtott jobb kezében Mithra egy gombos markolatú, keresztvassal ellátott széles tőrt tart s azt függélyesen a bika szügyébe készül döfni. Feje letörött és hiányzik, testét dupla tunica födi, az alsó leér térdéig, a felső rövidebb s a csipők fölött keskeny övvel van átkötve. Ujja a jobb kart a kéztőig takarja. Hasonlóképpen keleti módra nadrág fedte a lábakat. Jobb vállához oda volt erősítve a chlamys, mely mindig hátrafelé szabadon a magasban lebeg, jeléül annak, hogy Mithra a bikát rohanása közben érte el. Belőle csak egy kis darab az egyik vízszintes redővel maradt meg. A bika feje, melynek száját Mithra a bal kezével fölrántotta, elveszett. Jobb felől egy kutya ágaskodik, alulról egy kigyó csúszik föl a bika testén, fejét a seb felé nyújtva. Mindkettő a bika kicsurgó vérét akarja fölnyalni. Legalul a bika jól kifejlett heréit egy skorpió rágja. Mindezeknek természetesen symbolikus jelentőségük volt, mint a hogy az egész bikaölés jelképes ábrázolása annak a küzdelemnek, melyet a perzsa felfogás szerint a Nap a Sötétséggel folytat. A képnek ezen középső főrészéhez jobbról és balról egy-egy álló alak csatlakozott, de csak a jobboldali maradt fenn. Ennek is a feje le van ütve. A szemközt álló ifjú mind a két kezével egy égő fáklyát tart rézsútosan Mithra felé emelve. Ő is, mint Mithra dupla tunicát visel, az alsó a térdéig ér, a rövidebb felső pedig, úgy látszik, szintén egy övvel van átkötve. A jobb vállán összekapcsolt hosszú chlamys elől a fél mellet eltakarva a bal kézen át szabadon hull alá. Hasonló volt a tábla elveszett bal oldalán kifaragott ifjú, csakhogy ennek a fáklyát lefelé fordítva kellett tartani. Mint Cumont megállapította, z az előbbi Cautes volt, az utóbbi Cautopates, mely nevek alatt ugyancsak Mithra rejtőzött. Az aquincumi mithraeumban külön oltárok vannak nekik dedicálva. Megjegyzem még, hogy Cautes alakja majdnem mindig Mithra előtt a tábla jobb oldalán áll, úgy a mint a mi táblánkon látjuk. A két ifjú a bikaölés jelenetével egy képpé van összefoglalva, melynek hátteréül rendesen egy barlang szolgál. Úgy látszik, hogy a táblánk kerete fölfelé görbült s folytatólag fölül lapos körívben ment — úgy hogy egy barlang alakjára emlékeztetett. Tudvalevőleg Mithrát a perzsák barlangokban imádták s ezt a szokást a rómaiak is átvették. így a sopronmegyei Rákoson csakugyan egy barlangot használtak fel arra a czélra, hogy benne Mithrát tiszteljék. Másutt — mint Aquincumban — legalább a mithraeumnak bar1 V. ö. Westdeutsche Zeitschr. XIII, (1894J S. 88—90.
