Budapest Régiségei 9. (1906)

Veress Endre: Gróf Marsigli Alajos Ferdinánd olasz hadi mérnök jelentései és térképei Budavár 1684-1686-iki ostromairól, visszafoglalásáról és helyrajzáról 103-170

IX. Budavár ostromai és a törökök védelmi taktikája. fMarsigli apró hadtörténeti föl jegyzései.) Buda első sikertelen ostroma 1684 őszén, valamint a következő év tétlensége. — A ke­resztyén fölmentő seregek sikeres előnyomulása 1686 június közepén és diadala, Szolimán pasa nagyvezér erélye és vitézsége daczára. — A tüzérség s az ostromló ágyútelepek ügyes működése, a minek a győzelem tulajdonítható. — A törökök védelmi vonalai és erődítései, a vár első ostro­mából levont tanúságok következtében építve. — A törökök hadi taktikája, mely egyrészt abból áll, hogy a védőket a vár körül palánkszerűen készített mély árkokkal fedezik, másfelől az os­tromlókat folytonos kirohanásokkal zavarják. Ezeket rendesen korán hajnalban végezték előbb gyalogsággal s utána lovasokkal, kivont karddal s iszonyú ordítással lepvén meg a szárnyakat, a mint észrevették, hogy meglazultak vagy fedezetlenek. •— E módszerükkel rémítő pusztítást tet­tek az ostromlók seregében, mely sokszor kimerülten hevert, vagy egész éjjel dolgozva a nappal tönkretett állások kijavításán, csüggedten fogadta a támadást. De a török kincstárnak e vitézi bra­vour ápolására külön pénztára vala, mert minden levágott főért két zecchinót fizetett, a mi any­nyira buzdítá a katonákat, hogy néha 30—40 ezer is vállalkozott e jövedelmező, de önkéntes hadi tettre. — A keresztyén csapatok kitartó ostroma végre mégis czélt ért. A folytonos tüzelés mind jobban meggyöngíté a falakat s habár a törököknek annyi volt is élelmök, hogy három várnak is elég lett volna, kimerülten várták az elkerülhetetlen utolsó ostromot, mely 1686 szeptember máso­dikán délben kezdődött. A főrondellának egy akkora résén rohantak fel, melyen alig két ember férhetett be, s mikor báró Asti a maga szakaszával elsőnek bejutott, a sokat szenvedett vár végre visszakerült a keresztyének kezébe. Nella campagna deli' anno 1684 Carlo dúca di Lorena dopo di aver fugato i Turchi da Vazzen I e contorni di Buda poche leghe piti basso della medesima, risol­vette di attacar l'armata ottomana accampata nelle vicinanze di Ercsin, posto alla riva del Danubio; ma i Turchi lo provennero, impiegando tutto lo sforzo della cavalleria, che divisa in più corpi, tutta in un tempo piombö impetuosamente sulP armata Cesarea, e tento in specie gli ultimi sforzi su, fianchi, ma quest' impeto si sregolato e violento accom­pagnato da soliti urli e gridi Allah, Allah (che vuol dire Dio, Dió) fu respinto dall' ordinato foco de' Cesarei; onde confusamente si ritirarono sopra i Jenizzeri, che védendő tn fuga precipitosa la cavalLeria, la seguitarono essi pure abbandonando il campo, l'ar­tiglieria ed il bagaglio. Da tal battaglia nacque il poco fortunato assedio di Buda, 2 perche in due settimane dopo quell' esercito battuto, tornarono i Turchi a rimettersi in cam­1 A váczi csata 1684 június 27-ikén volt, s Vácz visszavételével végződött. 2 Marsigli jól nevezi így, mert Buda eredménytelen ostroma 1684 esős, hideg őszén három hónap­nál tovább tartott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom