Budapest Régiségei 8. (1904)

Nagy Géza: Budapest és vidéke az őskorban 85-157

89 ségi jegyző ajándékából (Rég. N. 190/1872), két baltatöredék, az egyik ismételt fúrási kísérlettel vétel utján került a M. N. Múzeum birtokába (Rég. N. 17/1902.) s hogy már a bronzkort megelőzőleg kellett itt vagy a közelben valami telepnek lenni, mutatja az is, hogy a környékről Kund Pál Lajos úr is kapott egy pár kővésőt; ismeretes aztán néhány réztárgy, ú. m. két csákány, egy lapos vésű és egy tőr, melyeknek leihelyéül Erdet mondta a kereskedő, kitől vásárolta a N. Múzeum. (Rég. N. 30/1899.) Ercsi határából a fejérmegyei múzeumban van 2 kőbalta és 3 kőék.

1 Ercsi a bronzkori népnek volt egyik nevezetesebb telepe, hol bronz tárgyak készítéséhez szükséges öntőmintákat is találtak ; az itt napvilágra került bronztárgyak jellege a bronz kultúra kezdő időszakára utal,

2 ilyenek pl. a szívidomú bronzcsüngők s átfúrt kerek pikkelyek, minőket a tököli őstemetőbül is ismerünk ; mint alább látni fogjuk, ez a nagy kiterjedésű ostemető visszanyúlik a kőkorba s olyan népségre vall, mely helyben maradva, régi tanyájának elhagyása nélkül — mindenesetre több századra terjedő fejlődés után — a neolith-kulturából átment a bronzkulturába ; Ercsi is ezen őskori telepek közé számítható s hogy a kőkorban legalább a vége felé, lakott helynek kellett lenni, mutatja két itt lelt átfúrt agyagkúp, melyet a Dunából halásztak ki

3

; hasonló kúp- vagy gúlaalakú agyagtárgyak ugyanis leginkább a kőkori tanyákon a tűzhely körül szoktak előfordulni.

4 Még több valószínűséggel sorolható a kőkori telepek közé Duna-Pentele, hol kőékek és balták mellett agyaggúlákat és szarvasagancsból készült eszközöket is találtak. Innen való volt Lichtneckert J. gyűjteményében 1 kovanyílhegy, 8 balta, ék és töredékeik s 1 kőbuzogánytöredék

5 ; úgy látszik, ezek közül valók azok a dunapentelei kőkori tárgyak, melyeket Fejér József ajándékozott a M. N. Múzeumnak, nevezetesen egy pattintgatott s egyik végén csipkés kovaeszközt, 3 kőbaltatöredéket, egy 3'8 cm. hosszú s valószínűleg kőék nyélbe erősítésére szolgáló szar vasagancs tokot és egy hátsó végén átlyukasztott, 14*6 cm. hosszú szarvasagancsot, továbbá át1 Lichtneckert József: Kőkori leletek Fejérmegyében. (A fejérvármegyei és székesfejérvári tört. és rég. egylet Evkönyve 1893-ra. II. évf. Sz.-Fejérvár. 189J. 268. 1.). 2 kőszekerczéről az Arch. Közi. is említést tesz. (1864. IV. k. 166.). 2 L. Reinecke P. és Kossina G. tanulmányait. (Arch. Ért. 19. 1899. 242. 1. Zeitschrift für Ethnologie. 1902. XXXIV. 5. fűz. 210. 1. , "' 3 Említi Arch. Közi. IV. 66. és Römer FI.' Marégés\eti Kalau\. Pest. 1866. 21. 1. Rajza 20.-f. ??'•: sz. a. ': ./••' .. ,_ '.' t. 4 V. ö. Romer Fl. Milrégés^eti Kalaiq. 20—21. 1. Arch. Ért. I. 1869. J02. Új f. II. k. 1882. VI. 1. Pulszky F. Magyarors%. Arch. I. k. 39. 1. Wosinszky M. Tolna pármegye a\ őskortól. I. k. 122. I. Cziráky Gy. Arch. Ért. XXIII. 1903. 56. 1. 5 Lichtneckert id. h. 286. 1. Budapest Régiségei. VIII. 12