Budapest Régiségei 8. (1904)

Éber László: Középkori és renaissance emlékek Budapest területéről 49-84

dén fölfüggesztett, erősen rongált paizs eredetileg symmetrikus volt, fölül hajlott szélű, alul csúcsban végződő, fölül és alul két-két csücsökkel ellátva. A paizs alól még egy szegélyes korong látszik ki, továbbá két keresztbe tett pálcza, a mely talán lándzsa nyele lehetett, de semmiesetre sem püspöki bot. Különös alakjánál, finom kivitelénél, sajátszerű technikájánál fogva érdekes egy, sajnos, hogy igen csekély, 40 centiméter magas, 6 centiméter vastag vörös márvány töredék a Fővárosi Múzeumban (24. kép). Igen csinosan vésett koszorúval körülvett czímer részlete. Megvan a koronás, kétfarkú cseh oroszlán teljesen, a hétvágásos magyar czímer kétszer is, de csonkán, a szívalakú boglárpaizs pedig bemélyített, de üres. E részen valamint az oroszlán testének különböző részein és a szegélyen is apró lyukak láthatók. Ez arra vall, hogy a czímer részben fémből készült, gazdagon aranyozott, domború tagokkal volt kirakva. A boglárpaizson valószínűleg Mátyás czímere volt látható. Magyarországi emlékeink közül ezenkívül csak egy hasonló technikájú művet ismerek, Szapolyai István nádor síremlékét a szepesi székesegyházban, amelyen egyes részletek szintén be vannak mélyítve és eredetileg domború fémlapokat viseltek magukban. Ez a kis emlék mind a díszítő művészet, mind a heraldika szempontjából érdekes. A czimerpaizs formája nyilván (heraldikailag) balra hajlott tárczaalakú, nem symmetrikus. Fölül jobbra is látszólag be van hajlítva. Az ilyen tárczaalakú czímerpaizsok a XV. század második felében nem épen ritkák, Német- és Olaszországban pedig épenséggel mindennaposak. Ilyet látunk Magyar Balázs 1485-ből való pecsétjén is,* csakhogy — mint rendesen — 26. kép.' Pillérfej töredéke. A Fővárosi Múzeumban. * Orsz. levéltár pecsétek mutatója (Budapest, 1899), 4«;. ábra.