Budapest Régiségei 8. (1904)

Éber László: Középkori és renaissance emlékek Budapest területéről 49-84

75 életrajzi adatok elseje 1463-ból való, az utolsó 1490-ből, a mikor résztvett a firenzei székesegyház új homlokzatának az elkészítése czéljából hirdetett pályázaton. A forrásokban említett műveken kívül Venturi stilkritikai úton, amely Francesco legnevezetesebb alkotásából, Alessandro Tartagni jogtudósnak a bolognai S. Domenico templomban levő síremlékéből (1477) m

dúl ki, a művek hosszú sorát állíthatta össze. A Tartagni-féle síremléken az első pillantásra föltűnő a Desiderio da Settignano befolyása. Voltaképen nem egyéb, mint a firenzei Sta Croce templomban levő Marsuppini-féle síremlék utánzata. Műveiből gyakran kitűnik Verrocchio hatása is. Igen találóan jel17. kép. Czímeres orom. A Nemzeti Múzeumban. lemzi Venturi a mester művészetét: «Francesco di Simone kevéssé eredeti művész. Igazi eredetisége abban a kiváló díszítő ízlésben rejlik, amelylyel párkányokat kifaragott, gyümölcsfüzéreket elosztott, díszedényeket vésett a kandeláberek aljára, lengő szalagokat megerősített, minden részletre kiterjesztette gondosságát. Francesco di Simone díszítő mintákat adott Olaszországnak első korszakának még félénk műveivel, amelyeket Fiesoléban és Firenzében, Riminiben, Forliban és Imolában alkotott és élete második korszakából való, pompázó műveivel, amelyek Bolognában, Piandimeletóban, Montelucéban és Mantovában vannak.»* A füzér végére alkalmazott díszes gyűrű — mellékes, de jellemző rész* I. h. 586. I. 10* •