Budapest Régiségei 8. (1904)

Éber László: Középkori és renaissance emlékek Budapest területéről 49-84

71 erős, 26 centiméter vastag, egyik végén csonka kőlapnak az egyik oldala sima. A másik oldal négy cassettára van osztva, a melyek közül kettő ép, kettő csak részben maradt fönn. Mindegyik rekeszben egy-egy szárnyas angyalfej lapos domborművű képe látható. Föltűnő, hogy a cassetták, a melyeknek erős, egyszerűen, hatásosan tagozott keretök van, nem négyzetesek, hanem kissé elferdültek, inkább rhombus alakúak. Az angyalfejek pompás, gazdag és igen finom kivitelűek. A négy-négy szárny, amely gyakran ki is nyúl a cassetták síkjából, változatos alakú. Szerkezetöket, a tollazat textúráját a legnagyobb gonddal faragta ki a művész. A kedves, derült arczok alkatában, tartásában, kifejezésében majdnem különböző egyéniségeket fedezhetünk föl. Látszik, hogy a művész alkotását a változatosság által is vonzóbbá iparkodott tenni. Csakugyan, műve az ilyen nemű legjobb olasz munkákkal is kiállja a versenyt. E darab eredeti rendeltetését nehéz elképzelnünk. Bizonyos, hogy alsó lapja mennyezet gyanánt szolgált, de a cassetták távlatilag elferdült vonalai valami specialis elhelyezésre vallanak. Hauszmann* és Divald valami be- *h ké

P- Mennyezet részlete. A Nemzeti Múzeumban. felé keskenyedő ajtónyilás menynyezetének a burkolatára gondolnak. Mindenesetre méltó a figyelemre, hogy a kő egyik hosszabb szélén, továbbá az épen maradt keskeny oldal 2 1 centiméter hosszú részén tagozat és kettős gyöngysor fut körül. A kőlapnak az a része tehát szabadon volt. A kőlap roppant vastagsága és súlya majdnem kizárja azt, hogy burkolatnak tekintsük, annál is inkább, mert fölső síkja számára van koptatva és a szélén végigfutó fölső gyöngysor is majdnem teljesen elkopott [Ï :!:: Azért is érdekes ez a töredék, mert némileg kézzelfoghatóvá teszi azt az adatot, amelyet Bonfini Decades-éntk égy ismert passusában Mátyás * A királyi vár építésének története.