Budapest Régiségei 8. (1904)

Éber László: Középkori és renaissance emlékek Budapest területéről 49-84

6 4 Az olasz renaissance ízlésben készült művek töredékei között szépség és jelentőség tekintetében a Madonnának egy vörös márványból faragott dom­borműve foglalja el az első helyet (n. kép). Egyéb maradványokkal együtt ez is a budavári koronázó templom helyreállítása alkalmából került a Fővárosi Múzeumba. Az után a visegrádi várból származó és jelenleg Esztergomban, a herczegprímási gyűjteményben levő pompás, domborműves tympanon után, a melynek készítőjét Pulszky Károly olyan szerencsésen azonosította «a már­vány Madonnák mesteré »-vei T és az után a dombormű után, a mely néhány évvel ezelőtt Diós-Győrről a Nemzeti Múzeumba került 2 ez már a harma­dik hasonló tárgyú mű, a mely anyagánál fogva föltétlenül Magyarországon készült, művészi jellegével pedig a renaissance korának olasz szobrászatára vall. Fájdalom, abban is megegyezik társaival, hogy erősen meg van ron­gálva. Az a körülmény, hogy a figurális tárgyú szobrászati műveken főleg az alakok arczai vannak kegyetlenül elpusztítva, aligha véletlen, hanem való­színűleg összefüggésben van a törökök képromboló vallási fanatismusával. Ezt a sorsot szerencsésen elkerülte egy hasonló tárgyú más emlék, a Nem­zeti Múzeumban levő Báthory-féle Madonna, 3 de ez keletkezése koránál — a rajta levő évszám tanúsága szerint a mohácsi vész esztendejében készült —, anyagánál és művészi jellegénél fogva mégsem tartozik szorosan bele a Ma donna dombormúveknek imént jelzett csoportjába. Az erőszakos rongálást észlelhetjük a Fővárosi Múzeumban levő Madonna domborművön is. A óo centiméter magas dombormű Máriát és a kis Jézust ábrázolja, az anyát fél, a kisdedet egész alakban. Máriát ülő helyzetben kell képzelnünk. Jobbra fordul, de teste majdnem teljes szemközti nézetben mu­tatkozik, míg feje oldalnézetben látszik. Gyermekét bal kezére ültette és jobb kezével gyöngéden kebléhez szorítja. Mária alakját bő, sok hajtékü kendő borítja, a mely fejéről omlik alá. Csak a nyak alatt látszik ruhájának egy kis darabja, keskeny, domború szegélylyel. E nagy, bő kendő hatásos elrendezése, olyképen, hogy az tetszetős, széles hajtékokkal burkolja el a tes­tet és mégis éreztesse annak szerves tagoltságát, plastikus idomait, — ez volt formai szempontból a művész fő törekvése. Fönn, a fej tetején, a kerettel ellátott szeritfény előtt, a melynek azonban csak igen kis részlete maradt meg, a kendő megfeszül és csak kevés, gyönge hajtékot mutat. Már erőseb­ben tagozódik, a mint a fejről lehúzódik a vállakra. A jobb váll fölötti hir­1 Három magyar érdekű olasz renaissance emlék. Archœologiai Értesítő, i8<)o, 512. köv. 11. 2 Id. czikkem, Archœologiai Értesítő, 1898, 20^. köv. 11. 5 Pasteiner Gyula, Báthory-féle Madonna a Nemzeti Múzeumban ; Archseologiai Értesítő, 1885, 578. lap.

Next

/
Oldalképek
Tartalom