Budapest Régiségei 8. (1904)

Éber László: Középkori és renaissance emlékek Budapest területéről 49-84

62 Europa román művészetében gyakori és érdekes jelenségek. Épen ügy, a mint a pécsi székesegyház töredékei között egyéb lombardiai elemek mellett az egyik oszloptörzsön

1 megjelenik a szíjfonat is, lombardiai kőfaragó munkájának kell tartanunk a két budai töredéket is, a melyek alighanem még a XI. századból származnak. Egykori rendeltetésöket alig sejthetjük. Kis méretöket tekintve lehetséges, hogy nem valóságos épületnek, hanem valamely templom berendezési darabjának, ciboriumnak, a szentélyt elválasztó korlátnak, szószéknek, vagy egyéb hasonló alkotmánynak voltak a részei. A budai királyi kertben a bástya falába van befalazva a 9. képen reproducált, mészkőből faragott, erősen megrongált, lyukacsos fölületü, nyugvó oroszlán (hossza kb. egy méter), a mely nyilván a XIII. századból való. Különösen jellemző az állat sörényének erősen stilizált ábrázolása. Mintegy összehasonlítás 8. kép. Oszloptöredékek. A Fővárosi Múzeumban. czéljából közöljük egy szintén oroszlánt ábrázoló másik töredéknek a képét, a mely a XV. század második feléből származik (10. kép). A vörös márványból faragott dombormű, a mely körülbelül 30 centiméter hosszú, egykor a Jezsuita lépcső falába volt beleillesztve, most a Halász bástya űj följárójának a kapuzatát diszíti. A kuporgó oroszlán ábrázolásában félreismerhetetlen a valószerüségre való törekvés. Az állat helyzete, hatalmas sörénye, lábai, testének hátulsó része körül csavarodó farka elég jól vannak jellemezve. Föltűnő az a drapéria, illetőleg valamely ruhának vagy lepelnek az a vége, a mely az oroszlán hátán látszik. Divald

2 is fölismerte, hogy ez a részlet a töredék eredeti rendeltetését határozza meg. Kétségtelenné teszi 1 Gerecse, A pécsi székesegyház egykori oltársátra és többi szobrászati maradványa ; Archasologiai Közlemények, XX. (1897). 8j. 1., 24. kép. 2 Budapest művészete, 114. lap.