Budapest Régiségei 8. (1904)

Éber László: Középkori és renaissance emlékek Budapest területéről 49-84

58 hogy a középkor késő idejéből való, még tisztára symbolikus czélzatú faragványokkal találkozunk, míg az értelem nélküliek korábban is föllépnek. Jó példája ennek a modornak az a gazdagon faragott díszítésű töredék, a mely a Svábhegyen, az ú. n. Béla király kútja fölé épített házikóba van befalazva (4. kép). A mészkőből faragott, mintegy 140 centimeter hosszú építészeti készlet* a hozzája tartozó oszlopok nyomai után Ítélve valamely templom díszes kapujának a bélletérői való. A nagy technikai készséggel faragott dombormű a középkor művészetében olyannyira gyakori phantastikus madarakat ábrázol. Két madár hosszú nyaka összefonódik, másik két madár feje egy nagy, durva fejben egyesül. Hasonló ábrázolásokkal középkori épületeinken egyebütt is találkozunk, így például Jaákon, a gyulafehérvári székesegyház egyik oszlopának a fején, stb. Az erőszakos mozdulatok, szokatlan, 4. kép. Középkori faragvány Béla király kútján, a Svábhegyen. megkapó összetételek utánzása, a madarak testének erős hajlásai, a tollas felületek feltüntetése, az egész composítiónak hatásos összetétele, — ez a művész törekvése. Szívesen fitogtatja technikai jártasságát is: a jó, kemény kőből bátran faragja ki az alakokat úgy, hogy azok egyes részei szabadon emelkednek ki. Nyoma sincs már annak a művészetnek, a mely még dadog de van mondani valója. Az ilyen ábrázolás mögött semmi titkos, symbolikus jelentőséget sem szabad keresnünk. A dombormű nyilván Budapest területének valamely XIII. századbeli, késői román vagy átmeneti stílusú templomáról került a Svábhegyre. A budavári koronázó templom környékéről került a Fővárosi Múzeumba az a csonka alak, a melyet $. képünkön mutatunk be. A fehér * S^endrei János, Román építészeti emlék a Svábhegyen, Archasologiai Értesítő, 1902, 584. lap V, ö. Dipald, Budapest művészete, 87. köv. 1,