Budapest Régiségei 8. (1904)

Hampel József: Thrák vallásbeli emlékek Aquincumból 3-47

Ai vadkan vagy kos feje foglalta el. Nem mondhatjuk még elég bizton, hogy mi az oka. hogy a haláldozat dolgában ennyi eltérés van. Tény, hogy csupán ott van a haláldozat a főhelyen, a hol a középső nő Terra matert ábrázolja, ellenben a mikor ott áll Epona (vagy más?), akkor félreszorúl vagy épen eltűnik. Mintha a haláldozat is azt a traditiót képviselné, mely a kabirok szertartásából került a keverékes dioskur-kabir vallásba! A hal Pompilosra emlékeztetne, a legendabéli halra, mely homályos hir útján a kabir legenda maczedoniai változatából ismeretes. A halnak e\ a régibb értelme elhomályosulhatott, mikor a Terra maternek hozták áldozatul és még inkább, mikor Epona lőn a táblácskákon a főistennő. A «hivatalos» táblácskák legtöbbjén a hal nemcsak az asztalon, tehát áldozatkép fordul elé a legalsó sorban. Nagyobb hal fekszik a phrygiai sapkájú bal lovas alatt és ugyancsak halat készülnek elfogyasztani a harmadik sor középső jelenetében félkörű pamlagon csoportosuló asztaltársak. Világos, hogy ez esetekben a ló lába alatti hal a thrákok Pompilosa. A tengerek mellékén lakó thrákok életében a hal sokkal nagyobb jelentőségű volt, mint a belföldi thrák törzsöknél; ellenben a régi Pompiloslegendának a jelentőségét a Duna és mellékfolyóinak halbőségéből táplálkozó néptörzsek ismét élénkebben karolhatták föl. A Pompilos-legenda ezt a «megerősbülését» mutatnák tehát az ő képsorozataikkal, hol a hal háromszor is szerepel, a «hivatalos» lemezkék. Ez a tanulságos emléksorozat a négylábú állat áldozatát is szabatosabban és teljesebben mutatja, mint a kerek lemezkék. Nem szükséges a jelenet sokszor közölt leírását ismételni. Az ábrákból kiderül, hogy ősi módon, fára akasztották a kost és legelőbb levágták a fejét, a fa törzse mellé bödönyt raktak, hogy bele gyűjtsék a fejetlenné vált állat nyakából folyó vért. Ezt a bödönyt csupán az öcsényi táblácskán (14 ábra)* látjuk határozottan, a többi táblácskán oda kell azt képzelnünk. A fej levágása után a szertartásos szolga hozzáfog a bőr lenyúzásához, azután pedig föl fogja darabolni az állatot. Működéséből ezek a képek csupán azt a mozzanatot jelzik, mikor az ifjú a fej levágása után kezével a czombot vagy a testet érinti. Korongos lemezkéinken még ezt a jelenetet is néha alig lehet felismerni. Annál világosabban értjük a szertartásos kosölés lefolyását a «hivatalos» ábrákon. Ezeken még azt is lehet megtudni, * Sorozatunkban az tf. sz.