Budapest Régiségei 8. (1904)

Hampel József: Thrák vallásbeli emlékek Aquincumból 3-47

! dása a lovasvallásba vagy inkább' Sóinak a pannóniai császárok részéről tanúsított rendkívüli kedvezés és felmagasztalás' okozta-e ezt az erős szerepét a dioskur-kabir cultusban, nem dönthető el biztossággal ; valószínű, hogy mind a két mozzanatnak volt az eredményben része, melyből különösen azok a domborműves táblák tanúskodnak, a hol Helios az ő hatalmasan vágtató négyesfogatával az sedicula egész felső terét foglalja el és a világgömbbel a baljában úgy áll előttünk, mintha már nem is Jupiter uralkodnék á menny-í ben, hanem a napisten. VII. A előbbiekben az ólomkorongokon szereplő főistenségekkel ismerkedtünk meg. A thrák lovasból lett kabir és a kabirok és dioskurok egybeolvadásából származott lovasistenségek és közöttük Terra maternek, máskor Eponának a megjelenése, majd azután Sol hatalmas föllépése az isteni szövetkezetben, mindez kellett a Dunamenti lakosságnak, a thráknak épúgy mint a celtának és valószínűleg a babonás római provinciálisnak is, hogy a sok viszontagság közepette épségben képzelhesse magát. Ebben a synkretismusban egyesül mind a három világkör, melylyel halandónak dolga volt, az ég, a föld és a földalatti léteilel kapcsolatos táj, hová a kabir elem utal. A vallás homályos dogmáit nem ismerjük, de követőinek áhítatos szándékát ime nyilvánvalóvá teszik a domború képek. Azonban a jámbor hivő az ókorban époly kevéssé vélt az istenség iránti hódolatának eleget tenni, ha csupán az ő képeit állította volna áhítattal maga elé, mint a hogy a középkori keresztény sem érte be azzal, hogy szentjeit magukban ábrázolja. Oda tette melléjük az ő nekik szentelt állatokat, a velők járó symbolumokat, gyakran a szentek legendáiból is örökített meg egyes mozzanatokat, sőt a ritust és a cerimoniákat sem mulasztotta el ábrázolni, hogyha azokban belső hitéletének külsőleg látható jeleit tanúsíthatta. Hasonló észjárásnak tulajdonítható, hogy a mi ólomamuletteinken sem csupán az istenek képeivel érték be, de sok mindenfélét ábrázoltak rajtuk, a mi jámbor lelkeket ájtatosságra buzdíthatott. Tehát összességükben e mellékalakoknak és tárgyaknak a rendeltetése sem absolute ismeretlen; annál nehezebb föladatra vállalkozik mégis, a ki egyenként fürkészi az ottlétük okát. E kényes kísérletre kell most áttérnünk. Talán legrejtélyesebb előttünk a csöndesen álló fátyolos nő, a ki mindig oldalt néz és arczához emeli kezét. Némelykor ott leltük Sol és Luna között (a

t b, c), máskor ferdén oda tolták a körhajlás alá és Luna fölé; ellenben a mitroviczai táblán és tizenkét más ugyanolyan táblán ott állott rendesen a második sorban a jobbik lovas mögött van. A «hivatalos» lemezeken tehát helyreigazították a rejtélyes nőt; a heliakus környezetből kivették^ -a hová