Budapest Régiségei 8. (1904)

Hampel József: Thrák vallásbeli emlékek Aquincumból 3-47

20 szempontból is jóval magasabb becscsel birnak, mint azok, melyekről eddig szóltunk. Mutatványul ebből a csoportból is közlök egy példányt, azt, a melyhez már Halitzky és Müller irtak a XIX. század elején magyarázatokat. Találták 1809-ben Mitroviczán és a Nemzeti Múzeum fönnállása óta őrzi, mint rejtélyes emléket. Az antik ízlés mindjárt a díszes bekeretelésben érvényesül. A két oszlop a rajta nyugvó ívvel egy kis szentélyt (aedicula) példáznak, mely fölött két kigyó őrködik, egy him és egy nőstény. Az sediculában szép rendben, tekintettel a főhelyre és a responsio ősi törvényére, egyforma távolságban és egyenlő magasságban helyeztettek el az alakok. Arra is van tekintet, hogy a zárt jelenetekhez tartozó alakok együtt maradjanak ; egyúttal helyes tapintattal a felső sorokban látjuk az isteneket és embereket, míg az attribútumokat, a symbolumokat és a szertartási tárgyakat az utolsó (4.) sorba helyezik. Itt nem zavarják meg ezeknek tömkeleges elhelyezésével, közbeszurásával a rendet és összhangot, mint tették azok a kontárok, kik az (a—e) képeket tervezték és megcsinálták. Azért azt kell hinnünk, hogy ezek az aediculás képecskék talán úgy tekintendők, mint a szentélyeket kezelő hatóságok részéről kibocsájtott hivatalos szent képek, melyek a vallás rituális képeihez talán úgy viszonylanak, mint a középkorban a gazdag falfestményekhez azok a kisebb képeskönyvek, melyek olvasni nem tudók számára a nagy templomi képcyclusok kivonatai gyanánt, mint a «szegények bibliája» (biblia pauperum) forogtak közkézen. Ezt a .hasonlatot azért is képzelem közeljárónak, mert miként a keresztény hittant élőszóval is hirdették és így adták meg a nagy tömegnek a magyarázatot a képsorozatokhoz, úgy hasonló oktatás (árulhatott az ó-korban is e kis képecskékhez és azért az ókori laikus bizonyára mindent világosan látott, a mi most a viszonylag jeles ábrázolás daczára is rejtélynek látszik. A szentélyke félkörivű hajlásában legfölül a diadalmi négyes fogatán Helios (Sol invictus) egyedül foglalja el az egész tért; a nap s a hold mellképe így fölöslegessé válhatott. A második sor középső csoportjában a nő teljes nagyságában jelenik meg, mindkét lovas üdvözlésére emeli kezét. A kerek lemezek közül legközelebb áll e csoporthoz a (c) lemezke, azután a (b) lemezke csakhogy itt az egyik lovas kicsit módosul. Valamennyi kerek lemezkén egy vagy több csillag kiséri a lovasokat, de egyikén sincs oly közvetlenül kifejezve a kapcsolat a csillagok és a lovasok közt mint itt, a hol mindegyik ló feje fölött van egy csillag, mely tehát a lovashoz tartozik; a lovak lábai alatt egy