Budapest Régiségei 8. (1904)

Kuzsinszky Bálint: Római feliratokaz Aquincumi Muzeumban 159-176

170 Ezen telek most a fővárosé, de hiába kérdezősködtem illetékes helyen arról, hogy ezen oszlop honnan került oda. Mivel más faragott kövek még mindig hevernek ottan (vörös márványdarabok), bizonyos, hogy valamennyit különböző helyekről hordták össze. A feliratból megvan az első 11 sor. A kezdő sor betűi 8V2, a többiben 6 cm magasak. A hézagok a sorokban onnan vannak, mert a kő felülete már eredetiÏ leg lyukacsos volt. Hibás csak a 4. sorban FII e helyett FIL. Feltűnő a betűk összevonása a 7. sorban álló pronep(oti) végén. Egyes sorokban, mint a 7. és 10-ben, az utolsó egykét betű kisebb, mint a többi. Különben a felirat olvasása semmi nehézséggel nem jár. Imp(eratori) Caes(ari), divi \ Sepl(imii) Seperi pii Arab(ici) \ Adiab(enici) Part(h)i(ci) Max(imi) \ Brii(annici) Max(imi) fil(io), dm Marc(i) \ Antonini pii Germ(anici) \ Sarm(aiici) nep(oii), divi \ Antonini pii pronep(oti), divi \ Hadriam abnep(oti), divi Traiani Parth(ici) \ el divi Nervae adnep(oti) \ M. Aur(elio) Antonino pio Az utolsó sor Caracalla (Kr. u. 198—217) nevét (M. Aurelius Antoninus) tartalmazza dativusban, jeléül annak, hogy a kő neki volt dedicálva. Az előző sorokban hivatalos genealógiája olvasható, mely visszanyúl Nerva (Kr. u. 96-—98) császárig. A sorrend apján, Septimius Severuson kezdődik, úgy hogy Nerva neve után közvetlenül áll magáé Caracalláé. Marcus Aureliusnál (Kr. u. 161 —180), ki ilyenformán először visszavezeti törzsfáját Nerváig (Pannoniában pl. CIL III 4620. 10615. 10632. 10638=64703. 10653=6740,1), legalább az adoptio révén meg volt a kapcsolat közte és elődei között. De Caracallának erre hiányzott minden jogczíme s csak azt akarhatta vele, hogy ezen látszólagos leszármaztatással trónját a legitimitás varázsával körülövezze.* * V. ö. Kuzsinszky, Budapest Régiségei VII. 8. 1.