Budapest Régiségei 8. (1904)

Nagy Géza: Budapest és vidéke az őskorban 85-157

145 dékozott a N. Múzeumnak. (Rég. N. 126/1.869.) Solymárról egy 8.2 cm. hosszú, 3.3 cm. széles vonaldíszszel ellátott, tompa élű bronz vésőtöredék került Schieffner János gyűjteményébe s innen a M. N. Múzeumba. (Rég. N. 67/1876. 17.) •;,,•"•..}•'•" ;• ;:? ; ,,-j Timire vidékéről említ Hampel J. egy tekercskorongban végződő s oldalt is párosával tekercskorongokkal ellátott fibulát az aszódi típusból, minők a bronzkor utolsó szakában, annak is a dereka táján tűnnek föl.

1 Nyilván összefüggésben van tehát e fibula a tinnyei urnatemető egykori népével, mely temetőre 1890 őszén Vásárhelyi Géza úr birtokán, a faluból a hegyre vezető út mellett elterülő fensíkon, szemben a Kis-Várnak nevezett halommal, szántás közben akadtak. Az itt lelt urnák már korongon készültek, 7—8 darab kővel voltak körülrakva, mint a kelenföldi síroknál láttuk, fedőjük tál volt, de a tál fölé ismét egy nagyobb- követ tettek.

2 Már az urnák készítésmódja, a korong használata is utal kései eredetükre, de még világosabban mutatja időkorükat egy görbe kis vaskés, mely egyik urna fenekén volt hamu között. Mint Vásárhelyi Géza úrtól értesültem, 1902-ben ismét találtak ugarszántás alkalmával 3 hamvvedret, volt bennük tokos véső, de nem bronzból, hanem vasból, 2 vas lándzsahegy s azután 2 kifúrt kőeszköz. Világosan kitűnik ebből, hogy a tinnyei urnatemető népe, melynek telepe az ott lelt hálósúlyok, cserépdarabok, orsók stb. szerint a Kis-Vár környékén volt, már a vaskor első időszakába tartozik, de ugyanez a vastárgyak mellett a kőeszközök használatával sem hagyott fel. Dél felé Budapest mellett, Albertfalva határában fordulnak elő hamvvedrek.

3 Promontorról Károly János székesfejérvári kanonok (most prépost) ajándékozott a N. Múzeumnak 2 bronzkarikát és 3 sodronyból összecsavart nyakpereczet, a mi azonban semmiesêtre sem tartozik a bronzkor emlékei közé. (Rég. N. 129/1885.) Tétényben a dombok lejtőjén urnákat találtak egyszerűen a földbe téve. Egy bronzkard, a markolatnál szegekkel ellátva, Schieffner J. gyűjteményébe került több réztárgygyal együtt. Egy állítólag Tétény vidékén lelt bronz lándzsacsúcs pedig az Egger testvérek által 1891 nyarán Londonban elárverezett régiségek közt volt.

4 Rajzát itt adjuk. 1 Hampel J. A bronzkor. III. ijó. V. ö. Arch. Ért. 1899. 326. 2 Arch. Ért.X. 1890. 450—452. 3 Arch. Ért. 1878. 314. 4 Arch. Közi. IV. 170. VI. k. I. füz. 110. 1. — Arch. Ért. XIII. 1879. 50. Új foly. XI. 1891. 528. — Hampel J. A bronzkor. CLXXXI. t. j, Budapest Régiségei. VIII. 19