Budapest Régiségei 8. (1904)

Nagy Géza: Budapest és vidéke az őskorban 85-157

129 Kes^i területe volt egyik legnevezetesebb telepe a bronzkori népességnek. Tanyái azon a magasabban fekvő helyen lehettek, hol ma is fekszik a falu, eddigelé azonban még semmi olyan nyomról nincs tudomásom, melyről a telep helyét biztosabban meg lehetne állapítani. Néhány évtized óta azonban ismeretes egykori temetőjük, mely a községtől délnyugotra, a falu és a Duna közt, nem messze a vízvezetéki teleptől, a Kopolya nevű dűlőben volt egy futóhomokból álló, körülbelől 3 holdnyi emelkedettebb helyen. Nagyobb részét az utóbbi 20—25. év alatt az innen nyert finom homok miatt széthordták, úgy hogy ma már csupán egyes szalagok jelzik a kis dombhát egykori területét. A homokhordás közben lépten-nyomon találtak a falu lakosai kisebb-nagyobb edényeket, de szokás szerint összetörték, kincset keresvén bennük. Egy-kettő mégis megmaradt s ez vezette rá az érdeklődőket a nyolczvanas évek dereka táján arra az urna-temetőre, mely nagy terjedelménél fogva bizonyára több századon át volt használatban, de mint annyi más helyen, itt sem történtek rendszeres tudományos ásatások; ismerünk tárgyakat, de az egyes urnafészkeket nem tudjuk oly módon csoportosítani, hogy azok nyomán bizonyos fejlődési fokokat állapíthatnánk meg s megjelölhetnénk az itt lelt és többfelé szétszóródott nagyszámú edény változatos idomában és díszítésmódjában az együttesen járó elemeket. S ma már alig van valami a temetőből ; csaknem teljesen ki van aknázva. Az ásatásokat ezelőtt valami 18 évvel Kund Pál úr kezdte meg, a kit Kiss János akkori községi jegyző tett figyelmessé a Kopolya-dülőben levő őskori temetőre. Utána Offenbach István dunakeszi kereskedő ásatott, a kitől aztán dr. Szabó Alajos, a Rákos-Palotán levő mostani Wagner-féle nevelőintézet előbbi tulajdonosa szerzett meg valami _ 40 darab edényt. Majd ismét Kund Pál és Révész István helybeli plébános urak rendeztek közös költséggel 1886—88 folyamán egy nagyobb ásatást, mely alkalommal körülbelől félezer sírfészket bontottak fel ; az akkor napvilágra került tárgyak felerészben Kund Pál úrnak jutottak s ma is az ő tulajdonában vannak, míg Révész István úr a neki jutott tárgyakkal különböző intézetek, mint a váczi, kassai stb. múzeum gyűjteményeit gyarapította. 1889 tavaszán dr. Posta Béla volt régiségtári segédőr jelenléte mellett a M. N. Múzeum részére történt ásatás, s ez alkalommal a töredékeken kívül 5 nagyobb, 10 középszerű és 8 kis urna, 6 urnafedő tál és 25 bögre került a régiségtár birtokába, melyeket a múzeum Offenbach Istvántól váltott meg; köztük a nagyobbak magassága Çi'5, 50.7, 47, 43.6 és 41.5 cm.; a középszerüeké 59*5, 38, 33.5, 33, 31, 28'$, 27*5 és 25.2 cm. ; a kis urnáké 18.9, 17, 14*5, 14, 13.8 és 13.5 cm. ; az urnafedők közt volt két nagyobb (mag. 28 és 29, átm. 35.5 és 34*5 cm.) Budapest Régiségei, VIII. 17