Budapest Régiségei 8. (1904)

Nagy Géza: Budapest és vidéke az őskorban 85-157

121 (Rég. N. 18/1893). Az egyik a nálunk nagyon elterjedt lemezes markolatú típusok közé tartozik, a lemez vége a markolatrész karimáján túl is folytatódik, a penge nádlevél alakú ; mint ritkaságot jegyzi meg róla Hampel J., hogy megmaradt a lemezben valamennyi szögecske, a mivel a markolat favagy csontrészét odaerősítették. A másik kard tömör markolatú a Hampel által fölvett s nálunk csak szórványosan előforduló E) típusból,* melynél a közepén erősen kidomborodó markolat egész teste függélyesen futó lánczszerű sorokkal van díszítve s végén koronggal ellátva; egészen szokatlan jelenség nádlevélalakú pengéjének görbesége. Szintén a Margitsziget körül a Duna mederben találtak egy 24 cm. hosszú bronzlándzsacsúcsot, melyet a találótól a M. N. Múzeum szerzett meg (Rég. N. 32/1900). A Stettina hajógyári igazgató által 1875-ben a M. N. Múzeumnak ajándékozott bronzkardpenge-töredéket és lándzsacsúcsot is hihetőleg a Dunából kotorták ki Ó-Budán (Rég. N. 102/1875. A.); a kardpengerész liliomlevélalakú, mindkét oldalán a gerincztől jobbra-balra párhuzamos vonaldíszszel, hossza 26 cm. ; csonka a lándzsa is, csúcsa hiányzik, köpüje 9*5 cm. ; alsó átmérője 2*3 cm. ; a köpü vonal- és pontdíszszel van ellátva. A S^ent Gellérthegy alatt egy őskori bronz halászhorgot találtak a Dunában, Térbe Gerő ajándékából most a M. N. Múzeum birtokában van. (Rég. 7/1899.) Egy másik, 87 cm. hosszú és lapos bronzsodronyból kovácsolt halászhorgot pedig, valamint egy 14*1 cm. hosszú s köpüjén 2*4 cm. átmérőjű bronzlándzsát 1878 nyarán a Kopas^átonynál emelt ki a Dunából a kotrógép, melyeket aztán Fischer Henrik mérnök úr a M. N. Múzeum* Hampel id. m. III. k. 99. 1. Budapest Régiségei. VIII. ló