Budapest Régiségei 8. (1904)
Hampel József: Thrák vallásbeli emlékek Aquincumból 3-47
10 fordultak elé, de celta és illyr elemekből alakult volt a lakosság zöme. (Pannónia). Közel esik tehát a föltevés, hogy a «thrák»-nak jelzett vallás nem csupán a thrákokra szorítkozott, hanem hogy abban, különösen a római császárság ideje óta, a midőn a synkretistikus hajlam a vallás dolgában átalánosan megvolt, a celta elem is érvényesült. A thrák szomszédok lovas istensége már azért is rokonszenves lehetett celta földön, mert ez a nép is mint híres lótenyésztő tisztelt pantheonjában istenségeket, kiknek oltalmába ajánlotta a lovat, gazdasága főtermékét és azért nagyon kecsegtető az a föltevés, hogy a midőn a thrák vallást fölkarolták, ők azt a maguk fölfogása szerint módosították és a maguk istenségének is juttattak abban helyet. A kutatás egyik föladata lesz reáutalni, hogy miben mutatkozott a celtáknak ez a befolyása. 11. Más helyütt vettem magamnak alkalmat,* hogy a Dunavidékről eddig ismert lovas vallásbéli emlékeket összeállítsam. Ezúttal a nagy emlékcsoportból kiemelem az aquincumi táblácskát és mellette csupán a hozzá legközelebb álló domborműves ólomkorongocskák ismertetésére és méltatására szorítkozom. a) Az aquincumi lemez idoma nem egészen szabályos kör, mintegy 8 cm. átmérővel. Külső párkányát egymás mellett sorakozó idomok díszítik, melyek oly helyütt, a hol tisztán kidomborodnak, még leginkább szív idomához hasolítanak. Közvetlenül a külső párkány mellett gyűrűs testű kigyó vonul körül, csupán a korong felső hajlásán marad tőle szabadon egy 1*2 cmnyi köz, ott mindegyik vége fej formáját ölti és a két fejet a külső párkányt szorosan követő vékony lécztag köti össze. A kigyó jobbik feje előtti kissé határozatlan idom csillag akar lenni. Az így befoglalt mezőben nagyjából három csoportban következnek egymás alatt az ábrák. Elrendezésük szabálytalan, mert bár a főtengelytől jobbra és balra eső ábrák egészben megfelelnek egymásnak és a rajzbeli tömeg elosztása meglehetős egyenlő, mégis alig van két ábra, mely egymáshoz viszonyítva egyenlő magasságban állana vagy akár felső, akár alsó körvonalával egymásra találna. Más fogyatéka, maga az ábrázolás tökéletlensége, első tekintetre szembetűnő. Antik formákhoz szokott kéz rajzolta, de rajza bizonytalan, némelykor elég jó, más helyütt gyarló, sőt úgy látszik, hogy a rajzoló ügyetlensége miatt egy oly főalak is elmaradt a compositióból, mely más* Az «Arch. Értesítő» 1905. évi októberi füzetében egészben 67 lovas emléket Írtam le, melyekre jelen értekezés folyamán hivatkozom.
