Budapest Régiségei 7. (1900)

Éber László: Aquamanile a Fővárosi Muzeumban 85-97

97 gazdagabban, ornamentális irányban vannak kiképezve és gyakran a főállat farkával egybeolvadnak. Az aquamanile öntése kitűnőnek, egyenletesnek nevezhető. Az öntési lyukak kívülről alig észrevehető módon vannak szögekkel bedugva, é. p. a bal első czombon, a szügy jobboldalán, a test alsó részén, az első lábakhoz közel, a törzs két oldalán, valamivel a hátulsó lábak előtt, a faron (a fölső állatalak farkánál). Az áll alatt ólmos forrasztás nyomai látszanak. Befejezésül adjuk az aquamanile vegyi elemzését, a melyért Loczka József, magyar nemzeti múzeumi őrnek tartozunk köszönettel.* A minőségi elemzés szerint a tárgy következő alkatrészeket tartalmaz: rezet, ónt, ólmot, vasat, zinket, igen kevés phosphort és arsent bizonytalan nyomokban. A tárgy összetételét a következő mennyileges elemzés mutatja: A phosphort a rendelkezésre álló 0.2 grammnyi anyagból meghatározni nem lehetett. Az ón nyomokban még rezet tartalmaz. 2. kép. A Fővárosi Múzeum aquamaniléjének feje. " Magyar Chemiai Folyóirat, VI. évf. (1900), 167. 1. Budapest Régiségei. VII. * 3