Budapest Régiségei 7. (1900)

Nagy Géza: Az eskütéri sisak 67-83

77 mégis keletről került volna az ajándékozó birtokába, valamelyik német vagy franczia keresztes lovagé lehetett (Demmin t. i. XII—

XIII. századbelinek tartja ezt a tipust). A sisak idoma megfelel a Traianus-oszlopon a hadi zsákmány közt látható szarmata sisak-formának (1. az ábrát) ; megvan itt is a kettős, elölről hátra és oldalt egyik fültől a másikig vonuló tarajszalag ; alja szintén lemezzel van szegélyezve, oldalt jobb- és balfelől csuklóra járó mozgatható fültakaróval van ellátva, maga a sisak pedig nyolcz vaslemezből van összeszögezve, a mire szintén a Traianus-oszlop szarmatái szolgáltatnak analógiát.

1 A harmadik sisak a wormsi Paulus-Museum tulajdona.

2 Demmin szerint anyaga erősen megrongálódott bronz, a takaró-lemezeken aranyozás és díszítés nyomaival. Dr. Koehl pedig a «Westdeutsche Zeitschrift »-ban vasnak mondja, a miből arra következtethetünk, hogy a vasat bronzlemezzel vonták be. A csészealakú sisak két részből áll, melyeket középen egy szalagtaraj köt össze. Jobb és balfelől mozgatható fültakaró, hátul pedig nyakvédő-lemezzel van ellátva, mely részint kapocscsal van a sisak aljához erősítve, részint pedig horog tartotta. E sisakokat a németek, mint említettük, Karoling-koriaknak tartják, bár az egykorú codexek miniature-jei másforma tipust tüntetnek föl, mely vagy két összehajtott s alján egy harmadikkal szegélyezett keskeny pántból állt,

3 vagy vaskalapforma volt,

4 vagy pedig annak a byzanczi sisaktipusnak felelt meg, mely Maximinus püspök VI. századbeli ravennai elefántcsont domborművén látható s jellemző sajátságai, hogy alakja kissé hosszúkás, alján elől s hátul kicsúcsosodik és a fej tetejéig előre nyúló s fokozatosan magasodó tarajjal volt ellátva.

s E tipus V—

VI. századbeli, a római-byzanczival még szoros kapcsolatban levő emlékének tekinthető a M. N. Múzeum azon Karinthiában, Feistrit^ban talált ezüst sisakja, melyet Masner Károly írt le.

6 Az eskütéri s a hozzá hasonló németországi sisakok azonban egyik tipussal sem egyeznek, tehát még azt a föltevést is el kell ejtenünk, hogy a germánok esetleg átvették s a Karolingok idejéig fentartották azt a sisakformát, mely az 1 Cichorius Konrád: Die Reliefs der Traianssäule. Berlin, 1896. XXXI. 76, XXXVII. 94. 2 Westdeutsche Zeitschrift. 1891. X. k. 596. 1. Demmin Aug. Ergänzungsband für die pier Auflagen der Kriegswaffen. Wiesbaden, 119. I. 21. Ter. ábra. L. még Essenwein megjegyzéseit Mitteilungen aus dem. germán. Nationalmuseum 1892. évf. 27. lapján. 3 Boeheim Wendelin: Handbuch der Waffenkunde. 24. 1. Demmin A. Die Kriegswaffen (4. kiad.) 508., J64., 499- 14 Demmin id. m. 499. 1. 1. sz. — B. Suttner Gusztáv: Der Helm. Bécs, 1878. 6. tablä. — Boeheim id. m. 125. 1. 5 Suttner id. m. 6. tábla Boeheim 24. 1. Demmin 499. 1. 3. k., 500. 1. ?. k. 6 E^ilst sisak a M. N. Múzeumban. (Arch. Ért. 1888. VIII. k. 592. 1.). — L. még Pulszky F. Magyarország Archaeologiája. II. k. 117. 1.