Budapest Régiségei 7. (1900)
Kuzsinszky Bálint: Ujabb kőemlékek az Aquincumi Muzeumban 3-66
r/ Ezen sarkophág s az előző sírkő összetartoznak. Mindkét feliratban Aurelius Bitusról s ennek Aurelius Vitalinus nevű fiáról van szó. Míg a sarkophágot azonban Aurelius Bitus készítette fiának, a sírkő későbbi s az anyától, Aurelia Quintililától származik és az atya, továbbá Vitalinus fiók mellett Bitilla, Dalmatius és Quintililianus gyermekeik emlékezetére készült. A Vitalinusra vonatkozó adatok az évekre, hónapokra nézve pontosan összevágnak, csak egy nappal van kevesebb a sarkophágon, mint a sírkő vön, de ez a kőfaragó tévedéséből is megmagyarázható. Az atya 48 éves és 3 hónapos korában, 18 évi katonai szolgálat után a háborúban halt meg. A hello desideratus kifejezés előfordul még a CIL III 3^53 aquincumi feliratban, továbbá u. o. 4375. 4835 stb. A Bitus név egy szamosújvári téglán 1 ismétlődik, Pannóniában azonban ezúttal először tűnik fel. Egy Róma városi feliraton 2 is találkozunk Aurelius Bitusszal, ki thrák nemzetiségű. Bithus tényleg előfordul két macedóniai kövön 3 s egyen, 4 mely Phrygiából való. A két alak is mindkét kövön ugyanazokat ábrázolja, az atyát és Vitalinus nevű fiát. A vállon át vetett trombita, az ú. n. cornu az, mely mutatja, hogy a sarkophág előlapján jobbra látható alak is az akar lenni, a ki a sírkövön a talapzaton álló fiú mellett határozottan mint az atya felismerhető. Katonák egészen azonos hangszerrel többször tűnnek szembe Traianus oszlopán. Rendszerint a jelvénytartók (signiferi) előtt haladnak s feladatuk, hogy jeleikkel a signa mozgását vezessék. Vegetiusból 5 ugyan eléggé világosan kitűnik, hogy ők a cornicines, azonban eddig úgyszólván még csak egyetlen Róma városi emlék ismeretes, mely egy éppen olyan alakú trombitával ellátott katonát ábrázol, kiről a felirat is mondja, hogy cornicen. 6 De az a praetorianusoké volt. Aurelius Bitusban most a legio II adiutrix egy ilyen trombitásával ismerkedünk meg, ki szintén mind a két feliratunk szerint cornicen és semmi esetre sem lehet cornicularius. A koporsó feliratában a CORNIS végén az S nyilván tévedésből ered. Általában ezúttal először fordul elő a cornicen a legio II adiutrix kőemlékein, de más feliratokon is ritka. 7 Pedig, mint a CIL VIII 2$'$7 feliratból látjuk, a cornicines száma a legio III Augustában 3 6-ra rúgott. A két kő korára a feliratok tartalmából nem vonhatunk következtetéseket, 1 Arch. Értesítő 1892, 169. 1. • • ,". -• • .. 2 Wilmanns, 1509. 3 CIL III 70J. 707. 4 U. o. j 56 a. > II. 22: cornicines quotiens canunt, non milites sed signa ad eorum obtempérant nutum. 6 Domaszewski, Die Fahnen des röm. Heeres. S. 7. Fig. 2. 7 CIL VI 2627. 2752. I. R. N. 519.
