Budapest Régiségei 7. (1900)

ÉRTESÍTŐ - A Régészeti Szakbizottmány ülése, 1900. május 10. 167-169

167 régi műcsarnok-épület kellő tatarozása időközben megtörténvén, a bizottság erre vonatkozó előterjesztése tárgytalan s ez ügyben további intézkedés szüksége fenn nem forog. Végül tekintettel arra, hogy a meglevő tárgyak közül némelyek nem valók a múzeumba s ott már helyszűke miatt sem helyezhetők el, a Tanács ezen tárgyak elhelyezésére kijelöli a központi városháza II. emeletén levő azon termet, mely a templom-traktusnak felel meg. Ehhez képest felhivja a Tanács a tan. VI. ügyosztályt, hogy az átengedett teremnek rendelkezésre bocsátása iránt intézkedjék. A régészeti s^akbizotttnátiy J900 május hó 10-én Feste tich Géza gróf tanácsjegyző elnöklete alatt ülést tartott, melyben részt vettek : Bencze Benő, Halász Gyula, Hampel József, Havass Rezső, Kunvári Fülöp, Kuzsinszky Bálint, Máttyus Aristid, Sigray Pál és Szendrei János. Kuzsinszky Bálint dr. mint az aquincumi ásatások vezetője, az ülésben az 1899. évről a következő jelentést olvasta fel: A régészeti szakbizottság múlt évi márczius 22-én tartott megállapodásához képest tavaly a Dunához vezető kocsiút mentén a Papföldnek még parlagon heverő azon darabja ásatott fel, mely a korábban feltakart épületcsoport és a palaestra között elterült. Az ásatások június 8-ától július 29-éig, 8 héten át folytak s napszám fejében 677 frt 25 krt fizettünk ki. A 2305 D m. felásott területen napfényre került falazatokból azonban semmiféle épületnek határozott typusa föl nem ismerhető, minden valószinűség szerint magánházak maradványai, csakhogy ezek ezen helyen sokkal inkább ki voltak téve a rombolásnak, mint a Papföld más részén állók. Két különálló épület különböztethető meg, az egyik a Duna felé vezető út felől volt hozzáférhető s hat helyiséget foglalt magában, köztük az egyiknek apsisa van. A másiknak széles bejárata a palíestra felől nyilt s 8 helyisége közül az egyik hypocaustummal van ellátva. A két épületet egymástól utczaköz választja el, melynek csatornáján még érintetlenül találtuk a fedőlapokat, köztük egy rózsaalakra átlyukasztott követ, melyen át a tetők vize a csatornába folyhatott. A pontos fölmérések a mérnöki hivatal részéről legközelebb megtörténnek. Az ásatások folyamán a törmelék közül a nagyszámú csonka agyagedényt, falfestménytöredéket bele nem értve, a következő leletek kerültek napfényre : 1 óriási, egészen ép gabonatartó agyagedény 9 ezüstéremmel, kőrács, nagy kőmozsár, 29 ezüst és 19 rézpénz, 62 bronzrégiség (köztük csonka diploma, phallusamulette, csirkeláb, irótoll, lovat ábrázoló fibula, bulla), 74 csonttü és 11 csontcalculus és koczka, 15 üveggyöngy, calculus és gyűrű, 1 carneol, 1 ólomcalculus, 8 agyagmécs, 2 fogantyú agyagmécsekről, 2 agyagminta, 5 bélyeges terrasigillata, 1 vastőr ; összesen 242 darab. A kaparóházon túl délre még szép eredménynyel biztatnak a kutatások, de a Papföldnek a kaparóháztól északra eső félében bizony már alig van földdarab, mely figyelemreméltó épületmaradványokat födhet. Az idén az országút mellett fekvő utczának még ki nem ásott részét a boltokkal óhajtanám felásatni, jövőre pedig be lehet szüntetni az ásatásokat a Papföldön. A Papföldön látható római épületek felásatása mindenesetre megérdemelte a reá fordított költségeket, a különböző épületek akkora sorozata áll ott feltárva a szakemberek és nagyközönség okulására, minő az Alpeseken innen másutt alig található valahol. De mégis csak igen kis részét képezték ezek Aquincumnak s Aquincum topographiájának ismeretéhez nem sokkal járultak. Pedig e tekintetben még mindig sok kérdés vár végleges megoldásra, igy a táboré is, továbbá nem ismerjük még pontosan a város határait sem, sőt eddig rendszeresen egyetlen temetőhely sem ásatott fel. A papföldi ásatások beszüntetése csak azt jelentené, hogy a jövőben a kutatásokat annál nagyobb figyelemmel kell majd másfelé folytatni s már eddig is tudok néhány oly helyet, melyeknek felkutatása nemcsak a topographia érdekében fontos, hanem a múzeum gyarapodása szempontjából is gyümölcsöző lehet. A múlt év is azok egyike, mely a legfényesebben igazolta, mennyi becses emlék rejlik Aquincum területén még a föld szine alatt. Puszta számuk meggyőzhet bárkit is, hogy az aquincumi múzeumnak van mit megmenteni, gyűjteni, megóvni. A kőemlékek, melyekkel tavaly az aquincumi múzeum gyarapodott, a következők : 1. A budai fővárosi Vigadó helyéről M. Valerius Marcellus sírköve, ki Vercellseből szárma-