Budapest Régiségei 6. (1899)

Gohl Ödön: Budapest emlékérmei : 1. rész, Buda 1686-iki visszavételének emlékérmei 37-108

63 császárra nézve mondtuk. Ök is, vagy ő nekik is verettek érmeket alattvalóik. Mindenütt közönségesen azt az éremvésőt bízták meg az érmek elkészítésével, a ki az illető udvarnak rendesen dolgozni szokott. A megfejtetlen mesterjegyek mögött azt hiszem, olyan hivatalos vagy magán vállalkozó éremvésők nevei rejlenek, a kik csekélyebb tehetségük (P P , C L) vagy esetleg kisebb számú műveik révén nem tehettek szert szélesebb körű hírnévre. Sajnos, hogy magyar névvel nem találkozunk a mesterek névsorában. A rottenfelsi Rottok vagy Nagy Iván (IX. 779. 1.) szerint rothenfelsi Rothok bevándorolt németek voltak (és ugyanazon forrás szerint elei lehettek a királyfalvi és a pongyeloki Rothoknak, a kik már magyar nemesek). Akkor már legalább két emberöltőn át laktak Körmöczbányán ; egyikük müvei közöl sokat ismerünk, (1. f.) de bizony nagyobbára meglehetős gyöngén dolgozott és annyi jeles művésztárs közt nem szolgál különös dicsőségére hazánknak, a mi nem is csoda, ha meggondoljuk, hogy rendesen csak a folyóérmek sablonos bélyegeit véste és magasabb művészi feladatok megoldására aligha nyilt gyakran alkalma. (Mellékesen megjegyzem, hogy 1730 táján e család egyik tagja: Johann Gottfried Roth von Rothenfels már ismét idegen földön, — Bécsben —• tűnik föl, hol jóhírű arczkép- és miniaturfestő volt.) — A mi a régebbi hazai éremvéső művészetet illeti, nálunk az érem- és pecsétvésők többnyire a hazai ötvösök sorából kerültek ki,* I. Ferdinand óta pedig valószínűleg vajmi kevés magyar ember kapott tiszti alkalmazást pénzverdéinkben, hanem felülről küldtek oda embereket. Erre vallanak a magyar kamarai tisztviselők családi emlékérmei is, (lásd az Archasologiai Közlemények XIV. kötetében dr. Tergina Gyula czikkét ezekről), melyeken végesvégig ugyancsak tősgyökeres német nevekkel találkozunk. Kívánatos, hogy levéltári kutatások révén mielőbb minél több adat jusson e téren is nyilvánosság elé. A Buda visszavételére vonatkozó emlékérmek legnagyobb része 1686-ban vagy esetleg a következő es^iendőben készült. Van egy pár korábbi is, így a Frigyes Ágost 1684-ben történt halálára vonatkozó három érem (86—88. sz.) és néhány későbbi, például a 49., 50. és 1 12.— 117. sz. alattiak, melyek I. Józsefnek 1687 decz. 9-én történt pozsonyi koronáztatásáról is megemlékeznek, továbbá a VI. Károly császár képével díszített 75. és 76. sz. fa érmek. Ezeknek Buda visszavételére vonatkozó hátlapját a 43., illetve az 1. sz. 1686-ikiérmektől vet* Lásd Arch. Ért. uj í". III. 240. és X. ^85. stb.