Budapest Régiségei 6. (1899)

Kuzsinszky Bálint: A papföldi ásatások 1897-1898 években 19-36

25 ugyan kevés darab maradt meg helyén s bár egyikén sem vehetők észre a kocsikerekek által vájt barázdák, a kerékvetők jelenlétéből méltán következtethető, hogy az A utcza a kocsiforgalomnak nyitva állott. A gyalogjáró, mely a déli házsor előtt fekszik, 1*75 méter széles szalagot képezett s ellentétben a kocsiút kövezetétől, szabályosan megfaragott négyszögű mészkőlapok borították. A B utczáig terjedő részen a gyalogjárónak ezen kövezete meglepő jó karban maradt napjainkra. A kőlapok kisebbek-nagyobbak ugyan, de úgy vannak egymáshoz illesztve, hogy a gyalogjáró szélességére rendszerint kettő esik. Egy helyütt (b) 1*30 méter hosszú, 45 cméter széles és 40 cméter magas kőhasáb fekszik a házfal tövében ; felső lapjának kopottsága arra mutat, hogy ülőpadul szolgált. AB utcza sokkal keskenyebb (3*4 méter széles), semhogy kocsi járhatott volna rajta. Úgy látszik, végig szabálytalan, durva kőlapok borították s kevéssé kopott felületük elárulja, hogy ezen utcza a kevésbé látogatottak közé tartozott. Épen keskenységére való tekintettel nem ásatott fel a csatornája, de hogy ott megy a közepén, az előbbi A utcza csatornájába nyiló torkolata kétségtelenné teszi. Miután a B utczától nyugotra mintegy 37 méter szélességben a kutatásokkal közel a kaparóház kerítéséig eljutottunk, nyugoti irányban az országútig ezen kerítés mellett még 18 méter széles terület ásatott fel. Az országút mentén aztán napfényre került annak a széles utczának folytatása (C), mely az állomással szemben álló kapunál kezdődik s a nagy fürdő és a macellum mögött húzódik. Az úttest szélességét a két szélén menő vízelvezető csatornák jelölik. Oldalaik opus incertum falazat, csak a nyugoti csatorna külső falának felső rétege áll nagyobb, szabályos homokkőhasábokból. Az út kövezetéből még egyes szabálytalan mészkőlapok a helyükön hevernek s a kettős barázdák — egymástól 60 cméter távolságban — egyiken másikon a kocsikerekek járásától erednek. A csatornákon túl, az úttesttel párhuzamosan keletre, 5*4 méter széles, nyugatra 5*3 méter széles közökbe lépünk, melyek a gyalogjárók számára voltak fentartva. Még sem voltak ezek egészen olyanok, mint az A és B utczákban. A kerékvetők helyén ugyanis, legalább a nyugoti csatorna szélén még a helyén maradt egy szabályosan megfaragott négyszögű oszlopalj (a és 1. ábra), melynek csak az lehet a magyarázata, hogy miként az különben ugyanezen utcza északi részén nem kevésbé megállapítható, az úttal párhuzamosan oszlopos tornácz emelkedett. Sőt mi több, ezen oszlopalj oldalán látható bevágásból, melynek a csatorna nyugoti szélét borító kőhasábok felső felületén helyenként észlelhető keskeny csatornaszerű bemélyítés felel meg, az tűnik ki, hogy az oszlopközök betolható deszkalapokkal voltak elzárhatók, akár csak a bolthelyiségek. Boltokra