Budapest Régiségei 6. (1899)

Kuzsinszky Bálint: A papföldi ásatások 1897-1898 években 19-36

Bárhol ássunk az ú. n. Papföldön, mint a 18 évi kutatások bizonyítják, mindenütt a földből épületmaradványok tűnnek elő. Minden jel arra mutat azonban, hogy Aquincumnak itt elterülő részében a központ, hol a főbb középületek állottak, közvetlenül a Múzeum környékén volt s miután azok már napfényre kerültek, a további kutatásoknál, minél jobban távolodunk azon központtól, annál inkább magánházak felderítésére van kilátásunk. Csak a laikus láthat ebben kevéssé kielégítő eredményt, a tudomány szempontjából a provinciális magánházak megismerése annál kívánatosabb, mert ilyenek, legalább az Alpeseken innen, még kevés számmal ásattak fel. Az okulásunk természetesen annál teljesebb lesz, minél hosszabb sora a lakóházaknak áll előttünk. A legutóbbi két évben a kutatások azon parlagon heverő terület felásatására irányultak, mely egyrészt a macellum és kaparóház között, másrészt az országúttól keletre az 1888-ban felásott fürdőig, illetve nagy házig feküdt. Az utczák, melyek délről és keletről szegik, részben már régebben kerültek napfényre, egész szélességükben azonban csak ezen legújabb ásatások óta ismerjük. Az A utcza (1. az alaprajzot), mely nem egészen pontosan kelet-nyugati irányban megy, addig a pontig, hol a B utcza torkollik bele, 6 méter széles, azon túl délkeletnek kanyarodik s szélesebb lesz, a fürdőn túl azonban ismét keleti irányú s 3 méterre szűkül. A csatorna, mely még a legszűkebb római utczában sem hiányozhatott, az északi házsor falához közelebb vonult s még helyenként fenmaradtak a nagy szabálytalan mészkőlapok, melyekkel be volt fedve. Míg Pompejiben rendszerint az úttest mindkét oldalát többé-kevésbé széles gyalogjárók szegték, melyek a kocsiutnál magasabban fekszenek, a Papföldön az A utcza a második, hol csak az egyik házsor előtt van a kocsiúttal egy szintben fekvő gyalogjáró. Az első utcza az, melyre a Duna felé vezető mostani kocsiutról, közel az országuthoz, a Papföldre lépünk. Mindkét utczában kerékvetők állottak a gyalogjáró szélén, melyek a kocsiút szélességet jelezték. Az A utczában még hét ily kerékvetőnek maradványai láthatók, 2'8o—3'40 méter távolságban egymástól. A kocsiutat fedő szabálytalan mészkőlapokból