Budapest Régiségei 6. (1899)
Kuzsinszky Bálint: Aquincum római feliratai : 3. közlemény 109-150
120 tént kizárólag ujonczozás (inquisiüo) által. Akadt igen sok, különösen elszegényedett polgár, ki önként beállt katonának (voluntarii). Innen van, hogy az egyes légiókban a legkülönbözőbb vidékekről való emberekkel találkozunk. A legénység zöme természetesen az állomás helyéről vagy környékéről került össze s az, miután szülőföldjén halt meg, nem igen jegyezte föl születési helyét. Máskép áll a dolog a messze földről valókkal. A II. légióhoz tartozó katonák közül, kik szülőföldjüket megnevezik, s a mennyiben aquincumi feliratokon előfordulnak, Pannónia, illetve Dacia területéről valók voltak: egy Sirmiumból (3563), egy Mursából (3$60), egy Savariából (Szombathely 10525), egy Aemonából (10519) s egy a dáciai Porolissumból (Mojgrád 3556). Italia földjéről kerültek hozzánk és pedig egy a Stellatina tribushoz tartozó Augusta Taurinorumból (Turin 3565), egy a tribus Aniensishez tartozó Vercella3-ből (3567), egy az apuliai Luceriából (3544) s végül egy Rómából, mely a tribus Fabiahoz tartozott (10417). Balkán félszigetiek voltak, nevezetesen ketten Thessalonicából, mely a tribus Claudiahoz (3528 és 10500) s egy Pelagoniából, mely a tribus Meciahoz tartozott s Rómer szerint (Felir. Emlékek, 138. sz.) Macedóniában feküdt (3 5 30). Végtére találkozunk katonával, ki a tribus Aniensishez tartozó Forum Juliumban (Frejus Galliában, 105 17), egy másikkal, ki a tribus Fabiahoz tartozó Ancyrában (Angora, Kis-Azsiában 10497 ^ s I0 49°) s végül, ki Afrikában, a tribus Papiriához tartozó Thevestében született (10515). Ha voltak is a császárság korában háborúk, melyek számos legio összevonását szükségessé tették, a római kormánynak mindenkor gondja volt, hogy a birodalom határainak semmi nagyobb része teljesen védtelenül ne maradjon. A folytonos határvédelem szükségessége teremtette a császárság állandó hadseregét, melyet a köztársaság nem ismert. Ezen állandó hadsereg is azonban csak úgy felelhetett meg rendeltetésének, ha nincs nagy tömegekben együtt, hanem alkalmas helyeken, a limes mentén elosztva foglal helyet. Szó volt fönnebb, hogy míg az I. században még több legio is egy táborban elférhetett, Domitianus óta minden légiónak külön táborhelye volt. A köztársaság korában a légióknak nem volt lovassága, az külön, önállóan használható hadtestet képezett. A császárság korában ismét minden legio bizonyos számú lovast kap, t. i. 120 embert, kik négy turmába voltak osztva. A II. segédlegióhoz tartozó lovasokról a következő két felirat emlékezik meg:
