Budapest Régiségei 5. (1897)
Nagy Géza: Budapest a népvándorlás korában : mondai történet, az Etzelburg, Sicambria és Buda nevek keletkezésének magyarázata : régészeti nyomok, az ó-budai és lóversenytéri népvándorláskori leletek : a népvándorláskori leletek ethnikai csoportosítása 53-94
«5 gyak a bizanczi iparművészet körébe tartoznak, minők a részint finomabb, részint durvább technikával készült gömbös és gulaalakú arany fülbevalók ; ilyeneket találtak S^ent-Endrén (Pestm.), Pester-Adácson (Pestm.), Majdánon (Torontálm.) ; sajátságos világot vet e csoport barbárjaira egy a kunágotai^ leletben előforduló, vadászati jelenetekkel, tánczoló alakokkal, Bacchussal díszített bizanczi aranylemez, melyet a barbár darabokra vagdalva, a saját ízlése szerint átalakított és kerek, zöld üvegpasztával ellátott ékítménynek használt föl. 1 Mindezekhez járulnak nagyon egyszerű, csupán kidomborodó gömbökkel ellátott s különböző, gomb-, négyszög- vagy keresztidomú szíjdíszítmények, aztán egyik felükön feltűnően megvastagodó karpereczek Kunágotán, P.-Tótin, NagyMányokon, Madarason, a biharmegyei Artándon, a zagyvamelléki Rékason, a csikói temető egyik sírjában, aztán S^t-Endrén, melyek az egész csoportnak megadják az együvé tartozás sajátos és a két első csoporttól eltérő jellegét. 2 Ha nem találtak volna is egyik vagy másik leletben bizanczi érmeket, mint Szt.-Endrén I. Justinus (518—527) és Fokas (602—610), Kunágotán I. Justinianus (527—$63), P.-Tótin a közösen uralkodó Konstantinus Pogonatus, Heraklius és Tiberius (668—669) aranyát, egyéb körülményekből is megállapítható volna, hogy az e csoportba tartozó tárgyak az avar-uralom idejéből, a Kr. u. 600—800 közti évekből valók. Kijelölve a lóversenytéri lelet helyét népvándorláskori leleteink közt, időkoráról akarok egy pár szót szólni, melyről már föntebb, a hasonló jellegű leleteknél megjegyeztem, hogy összeesik a római uralom utolsó szakával. Bizonyítják ezt azok a római érmek, edények, fibulák stb., melyek e leletekben előfordulnak. Ordason Philippus Arabs (244—-249), Mártélyon ifj. Faustina (f 175) és Aurelianus (270—275), Püspök-S^ent-Er^sébeten Diocletianus (284—3015), Constantius Chlorus (292—306) és Licinius (307—323), Sárákon valamelyik Konstantinus családjabeli császár (307—361), Závodon Constantius (337—361), Regölyön több más nagyon kopott éremmel együtt Valens (366—378), Csikón a több mint 30 darab III— IV. századbeli tipusu érem közt, amennyiremeg lehetett állapítani, Herennius Etruscus (f 2<ji), Aurelianus (270—275), Carus (282—284), II. Constantius (337—361), Vetranio (350—356), Julianus Apostata (360—'363) és Valens (366—378), Keszthelyen Tiberius és Antoninus Pius egy-egy érmén kívül Nagy Konstantinus (307—337), II. Constantinus (337— 340), Constans (337—350), II. Constantius (337—361), III. Constantius Gallus 1 Hampel id. m. XLIX., LII. — Arch. Ért. 1894. l86 > és l8 95- ? Sl2 Hampel id. m. LI., LUI. i—3., LVI. CXLIII., CXLV. — Wosinszky, Tolnám. 552. sír, 953. 1. Arch. Ért. 1896. 412Í.
