Budapest Régiségei 5. (1897)
Nagy Géza: Budapest a népvándorlás korában : mondai történet, az Etzelburg, Sicambria és Buda nevek keletkezésének magyarázata : régészeti nyomok, az ó-budai és lóversenytéri népvándorláskori leletek : a népvándorláskori leletek ethnikai csoportosítása 53-94
6o Anonymus Árpád kun eredetű lovászmesterétől származtatja. Ilyen Erd község, melynek neve azzal a hunn (vagyis kun-kabar) nemzetséggel egyezik, melyből, a monda szerint, Etele származott. Ilyen továbbá a középkori, később azonban elpusztult Székely község, mely az említett Kálóz puszta és Tárnok közelében feküdt ; a székelyeket a monda Csaba hunnjaihoz számította, de bizonyítja Ibn Roszteh is — eszegel (más arab íróknál : el-szekek, dsekil stb.) néven a bolgárok egyik törzsének mondván őket, hogy a hunn-bolgár népséghez tartoznak. Mindezen községnevek olyan ethnikai emlékeket foglalnak magukban, melyek egy vagy más módon a hunn-kabar hagyományokkal fűződnek össze s együttesen a mellett tanúskodnak, hogy Buda környékét a magyar fajta népség azon elemei szállták meg, melyeket a monda «Csaba-magyaroknak», «Csaba hunnjainak» nevezett, történelmi nevük szerint pedig eredetileg török nyelvű szabir-hunnok voltak. A míg e szabirok el nem feledték a régi hunn-bolgár nyelvet, melynek a mai csuvas nyelv az egyedüli maradványa, nemzeti nevük többes számot jelölő «szabindir», «zabender» alakja sem lehetett ismeretlen az egykori Aquincumból Acinburggá vált német község német származású lakói előtt. Buda környékének ethnografiai viszonyai tehát elég alkalmat szolgáltattak arra, hogy az ottani németség, melynek jelentékeny része volt hunn mondáink kifejlesztésében, egyenesen az ősi Aquincumot tegye meg a hunn hagyományok központjának s ha már egyszer az Acinburg nevet arra magyarázta, hogy az a. m. Attila városa, ez szükségkép megszülte azt a másik kérdést, hogyan nevezték hát a várost Attila király előtt? Mert a mondában legkisebb nyomot sem találunk arra, mintha a város építését Attilának tulajdonították volna, sőt ellenkezőleg, olyannak tartották, mely megvolt Attila előtt is. Hagyományaikban nyilván fennmaradt az emléke, hogy ők már akkor is Acinburgban laktak, a mikor a hunnok beköltöztek, tehát a további okoskodás fonala szerint németek építették valamikor. A mondai fejlődés ezen pontján azután nagy jelentőséget nyertek az olyan hagyományos emlékek, melyek a közép-dunamelléki pannóniai és a galliai germánságot közelebbi kapcsolatba hozták egymással. A frankok országában voltak bizonyos népelemek, melyekről nem feledték el, hogy valaha a Tanais és Masotis környékén laktak s Pannóniából költöztek Galliába; alánok, góthok vagy pedig frankok voltak-e ezek, az ilyen megkülönböztetések a X— XI. század felé Galliában már elvesztették jelentőségüket. Bizonyosan frankok voltak, szerint a zemplénmegyei Kechelpotok (Anon.sz. Kethel kun vezérről nevezve) szomszédságában Kaluzér nevű völgy volt. (Haz. Oki. VI. 69.) A fejérmegyei Aba község mellett szintén van egy Kálózd nevű község. (L. különben A fejérmegyei tört. s rég. egyl. Évkönyve. II. évf. 1893. 212—214. 1.)
