Budapest Régiségei 5. (1897)

Nagy Géza: Budapest a népvándorlás korában : mondai történet, az Etzelburg, Sicambria és Buda nevek keletkezésének magyarázata : régészeti nyomok, az ó-budai és lóversenytéri népvándorláskori leletek : a népvándorláskori leletek ethnikai csoportosítása 53-94

tektől származhatik, olyanoktól t. i., kiknek nyelvében a /-bői % (c) lett (Attila — Aziló, Etzel). Hogy pedig ezek a frank uralom idejében költözhettek Ó-Budára, a Sicambria névből sejthető. Ez lett volna ugyanis a monda szerint Ó-Buda régi neve, mielőtt még Attila városának nevezték el. E mondát a Kézaitól, Márktól, Thuróczitól s más középkori magyar krónikástól átirt Hunn Krónika említi, melynek szerkesztését a Marczali által felhozott okok alapján II. Endre korába tehetni.

1 A mondata tudós olasz Bonfin egy koholt fölirattal toldja meg, mely az ő állítása szerint Mátyás király idejében Ó-Budán Beatrix királyné palotája alapjainak ásatása alkalmával került napvilágra s így hangzott: «Legio Sicambrorum hic prassidio collocata civitatem aedificarunt, quam ex suo nomine Sicambriam vocaverunt» vagyis «a sicambrok légiója őrségül ide helyeztetvén, várost épített, melyet a saját nevéről Sicambriának nevezett».

2 Fölösleges volna ismételni azokat a sokszor elmondott érveket, a melyek kétségtelenné teszik, hogy ilyen föliratot nem találhattak, hanem az egész Bonfinnak a meséje; minket a kérdésnek csak az a része érdekelhet, mi adott okot arra a mondásra, hogy Ó-Budát valaha Sicambriának nevezték ? Pesty Frigyes «A helynevek és a történelem» ez. értekezésében

3 kimutatta, hogy a monda elemei a XI. századbeli franczia krónikákban találhatók föl, a melyek szerint a trójaiaktól származott frankok egy csapata Trója eleste után Antenor vezérlete alatt a Mseotis tengerhez s innen átkelve a Tanais folyón Pannóniába költözött, hol megtelepedett, Sicambriát építette s egész Valentinianus császár idejéig a rómaiak adófizetője volt, ekkor azonban Valentinianus által megveretvén, szétfutott Európában s egy része a Rajn&xmelléken telepedett meg, míg egy másik rész visszamaradt Sicambriában a Duna partján, magának egy Torcat nevű királyt választott, miért is népe a Torchi n£vet nyerte. Nem hinném, hogy a monda egészen a krónikaírók képzeletének a szüleménye volna, de a magukban is zavaros történelmi hagyományokat a krónikások naiv okoskodása még jobban összezavarta. Hogy a germán gótok, meg a velük egyesült szarmata törzsek, taifalok, alánok stb., előbb a Dnyeper és Don (Tanais) vidékén tanyáztak, s úgy költöztek Pannóniába, majd Galliába ; hogy épen Valentinianus császárnak volt baja egy másik germán néppel, a Pannónia északi határszélén lakó kvádokkal (svévekkel), a kik aztán az V. század elején szintén alánokkal egyesülve, ugyancsak Galliának vették útjokat; hogy a «si1 A magyar történelmi kútfők a\ árpádhá\i királyok alatt. 40. s köv. 11. 2 Rerum Hungar. Decas I. Lib. 1. 3 Megjelent a Magy. Tud. Akadémia kiadásában, «Értekezések a történelmi tudományok köréből» VIII. kötete. 1. sz. a. Budapest, 1878. 12. s köv. II. Budapest Régiségei. V