Budapest Régiségei 5. (1897)

Gömöri Havas Sándor: A Nagyboldogasszonyról nevezett budavári főegyház 13-42

28 különösen pedig a kapu boltozatában levő tympanon, melyen a domborműves alakok kiálló részeit a kőművesek rútul megcsonkították. Hajdan a templomnak két, egymással átellenben levő sekrestyéje volt: az éjszaki, mely most is megvan a maga helyén, és a déli, mely a déli hajó szentélyéből bírt bejárással, és régi sekrestyének neveztetett. Ezt a jezsuiták az egyházfi lakásául és raktárul alakították át. 1723-ik évi martius 28-án délutáni három óra után a bécsi kapu táján tűz támadt, mely éjszaki erős széltől hajtatván, majdnem az egész vár házait elhamvasztotta, és midőn a fehérvári kapu melletti raktár is több ezer mázsányi lőporral együtt légbe repült, a már ekkor lángokban álló templom ormozata az égő tetőre szakadt, a boltívezetet is a chorus fölött bezúzta, és a templom minden belső fölszerelése oda égett, a harangok is elolvadtak, maga a torony is megrepedezett, minek aggasztó nyomai a mostani helyreállításkor jöttek napfényre. Az 1874. évben kezdett helyreállításra tulajdonkép a toronynak roskatagnak bizonyult állapota szolgáltatta az alkalmat; szemtanúk állították, hogy midőn a harangokat meghúzták, a torony felső rétegei is többször inogtak. A további munkálatok folyamán kitűnt, hogy a tűzvész alkalmával a templom falai, különösen a két mellékhajó és az apsis sokat szenvedtek. Ekkor zúzódott össze a homlokzat nagy kerek ablaka, ennek rózsa alakú szép mérműveiből szerencsére megmaradt néhány töredék, melyek után a mostani helyreállításkor készült az új ablak a maga eredeti valóságában és szépségében. A tűzvész után a templom egész újonnan szereltetett föl, a rózsa-ablak befalaztatott, és a főkapu elé faloszlopokon nyugvó nyilt erkély állíttatott, mely a szép ívezetú főkaput egészen elfödé ; ez eltávolíttatott, és a szép homlokzat most szabadon áll. 1777-ben özvegy gróf Zichy Miklósné, született Berényi Erzsébet grófnő, a templom éjszaki hoszszoldalán azelőtt is volt, de rombadőlt kápolnákat felújíttatta, illetőleg újra építtette, és a templom belső fölszereléséhez is nagyobb adományokkal járult. E kápolnák azóta Zichy-kápolnáknak neveztettek. Most ezek helyén, a templom styljével összhangzásban lévő újak épültek. Gróf Zichy Ferencz, a család seniora, e czélra 10,000 forintot adományozott. A török foglalás előtt a templom déli és keleti környékén temető volt, a németség kizárólagos használásában. Voltak benne díszes sírok is, melyekből azonban néhány hézagos, és semmi fölvilágosítást nem nyújtó föliratokkal, és czímerekkel ellátott töredékeken kívül egyéb nem maradt. A főpapi és nemesi jelvényeket ábrázoló síremlékek darabjai azonban arra engednek következtetni, hogy ezek előbb a templomban voltak elhelyezve, és azokat a törökök hányatták ki. A régi templomnak nem volt kryptája, hanem régi szokás szerint az előkelők a részökről alapított fogadalmi oltárok alá temetkeztek ; a templom bel-