Budapest Régiségei 5. (1897)
Gömöri Havas Sándor: A Nagyboldogasszonyról nevezett budavári főegyház 13-42
2 4 Nagy Lajos, Ó-Budán rendezte be világra szóló fényes udvarát, és itt boldognak mondható családi életet élt. Szűk lévén neki Eczelburg, megszerezte az ottani káptalantól ennek várát is, Ó-Budának majdnem felét, és hozzá való nagyobb területet, cserébe adván érette Somogy vármegyében négy falut. Szóval ő állandóan és végleg Ó-Budán helyezkedett el. A várbeli németek dolgaival ép oly kevéssé törődött, mint atyja. Ha ilyen nagyhírű és valóban nagy király, ki nevével betölté az akkori egész világot, csak időlegesen is tartózkodott volna á várban, ennek emléke századokon át bizonyosan megmaradt volna, de ilyennek nincs semmi nyoma. Mária leányának egész uralkodása szintén Ó-Budán folyt le. Zsigmond király alatt azonban az ország fővárosa, a királyok székhelye, a mai Buda lett. Zsigmond avarban «curiát» szerzett, királyaink között az első, ki ezt tette, és kortársainak Ítélete szerint fényes királyi palotát épített azon a helyen, hol az most is áll, ámbár ez is, mint majd minden műve, befejezetlenül, «csonkán» maradt. Ö maga udvarával együtt az új palotában helyezkedett el, második nejét, Ciliéi Borbálát pedig, kivel nem a legjobb viszonyban élt, Eczelburgban hagyta ; ez özvegy korában is ott lakott, és a régi királyi várat új épületekkel toldotta meg. Ó-Buda ezentúl rohamosan hanyatlott. Eczelburgnak utolsó fejedelmi lakója Corvin Mátyás anyja, Szilágyi Erzsébet, volt. Ó-Buda a Zsigmond által ott alapított, de be nem fejezett egyetemnek nem vette hasznát ; idővel Eczelburg — a királyné városa, és a külön hatóságot képezett szomszédos Felhévviz Buda területéhez csatoltatott, és a földesúri viszonyban állott Ó-Buda magára maradt. Itt már kellő alapot találunk a föltevésre, hogy a Boldogasszony várbeli templomnak a XIV. század végével foganatba vett átalakításához, illetőleg bővítéséhez, nagy részben járult Zsigmond király is. A németség őt rokonszenvvel fogadta, ennek hatalma és dölyfös elbizakodása tetőfokra hágott Zsigmond és Bajor Ottó korában. Az ekkor behozott «Ofner Stadtrecht» neve alatt ismeretes városi statútumot a jogoknak és előnyöknek a németség számára önkényes lefoglalása, Zsigmond iránti hódolat, és a magyarságnak lealacsonyítása jellemzik ; ennek csak mintegy kegyelemből igen csekély részt engedtek a közügyek ellátásában. Mellesleg fölemlíthetjük befejezésül, hogy alig hunyt el Zsigmond, végzetes csapás érte a németeket, melyet határt nem ismerő erőszakoskodásuk által maguk idéztek elő. 1438-ban ellene szegültek, hogy magyar ember választassék biróvá, mint azt a régi szokás kivánta. A magyarság jogait legerősebben védő Ötvös, tekintélyes polgár ekkor hirtelen eltűnt. Napok multán a holttestet a Duna partra vetette ki, annak daczára, hogy nyakára kő volt akasztva. A gaztett
