Budapest Régiségei 5. (1897)

Gömöri Havas Sándor: A Nagyboldogasszonyról nevezett budavári főegyház 13-42

ló nítja, hogy a törökök másfél százados uralma alatt Budának korábbi állapota és története feledésbe ment; arra, hogy ez valaha a Szűz Máriának szentelt templom volt, nem emlékezett már senki, és minden adat hiányában Szent István templomának kezdték nevezni. Hivatkozik Fontana János cs. hadi mérnöknek a Budavár ostromáról készített képére is, melyen e templom Szent István nevével van megjelölve. Ez sem történhetett másképen, mint hogy a művész nem talált embert, ki őt a valóságról értesíthette volna. Gondolhatta magában, hogy Magyarország fővárosában Szent István első magyar király temploma nem hiányozhatott. Ez után indultak a jezsuiták is, kiknek a templom a törökök kiűzése után átadatott ; naplójukba azt jegyezték, hogy Szent István templomát 1687-ben foglalták el. Ezt az elnevezést használták általánosan az akkori írók, ezt hirdette az Esterházy Pál nádor adományából épített főoltár emléktáblája, melyen az állott, hogy a templomot Szent István építette, Corvin Mátyás király pedig átalakította. A föliratos kőtábla eltűnt, nem tudni mikor ; bizonyosan maguk a jezsuiták távolították el, midőn rájöttek, hogy az addig használt elnevezés nem felel meg a valóságnak, és lassankint az előbbi, századokon át viselt név a «Nagyboldogasszony temploma» jött használatba; de az a nézet, — hagyománynak nevezni nem lehet '•— hogy e fŐegyház Szent István korában, még pedig első királyunk gondoskodása folytán épült, buzgó szószólókra akadt a mai napig. A templomnak legújabb történetírói, Dr. Némethy Lajos és Dr. Nemes Antal, a templom keletkezését Szent István vallásos buzgalmának tulajdonítják. Kezdetben csak föltevés és valószínűség alakjában tüntetik föl ennek lehetőségét és az ebből vont következtetés elfogadását. A fejtegetés további folyamán azonban, buzgóságukból erőt merítve, már a meggyőződés hangján szólanak, és a templomnak Szent István korabeli építését történelmileg beigazoltnak veszik. E véleményük támogatásául fölhozzák először is Szt. Gellért csanádi püspök legendáját, azután a lunseacensi krónika és Temesvári Pelbárt ide vonatkozó tudósítását, melyek szerint Szent Gellért a Vatha pogány vezér lázadása és a kereszténység üldözésének hírére Budára sietvén, a pesti révnél a lázadók kezébe került, kik őt a Kelenföld hegyéről letaszították és a Duna partján agyon kövezték. A vértanúságot szenvedett szent püspöknek holtteste — a krónikások szerint — a pesti Boldogasszony templomában temettetett el. A főegyháznak említett történetírói, előrebocsátván, hogy ekkor a Duna mindkét partján volt «Pest» nevű városrész, a balparti nagy Pestnek, a jobb parti pedig, mely a mai Tabán helyén állott, Kis-Pestnek neveztetett — de mivel bebizonyíthatólag nem volt — sem az egyiknek sem a másiknak a Boldogasszony-