Budapest Régiségei 5. (1897)

Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Muzeum és kőemlékei : az épitészeti részek kihagyásával 95-164

i? 5 Az oltár mindenesetre valamely istennek, valószinűleg Jupiternek volt dedicálva. Cassius Pius Marcellinusról, kinek jólétéért készült, csak annyit jegyez meg a felirat, hogy laticlavius volt a II. segédlegióban, a tribunus szó kimaradt, de azért hiánya nem hagyhatott senkit sem kétségben, mert csak a tribünök között volt szokásban a laticlavius és angusticlavius megkülönböztetés, a szerint a mint a senatori vagy lovagrendhez tartoztak. Cassiusnak két cognomenje van, Plus és Marcellinus. Egynél több cognomen használata különösen a II. század vége óta lett divatos, de csak az előkelőknél. Provinciális feliratokon kevés példa van rá. Valószínű, hogy ez a Cassius ugyanaz, ki később Pannónia inferior helytartója lett s a 44. sz. követ állította fel, melyen neve az egyik cognomen elhagyásával L. Cassius Marcellinus. A 7. sorban magányosan álló betű nem egészen világos, részemről úgy látom, hogy B, vagyis Aurelius Achilleus, a ki az oltárt készítette, Cassiusnak beneficiariusa volt. ç 2. Oltáralakú talapzat mészkőből. Magassága 60 cm, szélessége derékban 26 cm, vastagsága 19 cm. Az ó-budai dohánygyár helyéről való számos más kővel együtt. A C. I.'L. III. 3509. sz. a. publikálja s megjegyzi, hogy «Budáéin domo comitissse Schechiny» létezik. Feje két oldalt csonka, a párkány is részben törött. A dedicáló neve hiányozván az oltár felirásos lapján, szükségkép egy szobrot kell feltételeznünk, melyen a név állott. missus honesta mission(e) Apró et Maximo co(n)s(ulibus) ex voto. Kr. u. 207. Az oltár s szobor fogadalomból készült, melyet akkor váltott be az oltár felállítója, miután a katonaságtól becsületesen eltöltött szolgálat után megszabadult, följegyezvén egyúttal az évet is, melyben ezen reá nézve bizonyára fontos esemény történt. 53. Oltár, mészkőből. Magassága 75 cm, szélessége derékban 3$ cm, vastagsága 23 cm. Alsó harmadrésze csonka. Az amphitheatrumtól délre eső