Budapest Régiségei 5. (1897)
Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Muzeum és kőemlékei : az épitészeti részek kihagyásával 95-164
115 és Fröhlich Arch. Epigr. Mitth.XIV. 34. sz. a. A C. I. L. III. S. 10431. sz. a. található. Előugró párkánya nincs, hanem a fejet négy hornyolt vonal választja el a felirásos laptól. Puszta bemetszések jelölik az abacus sarkain a vánkosokat is, melyeket egy-egy rózsa díszít. Hasonlókép rózsa van az abacus közepén. A felső lap sekély tányérforma bemélyedést mutat. A kőlap alsó fele letörött. A felirat betűi csak be vannak karczolva. Az N betűk szárai sem nem merőlegesek, sem nem egyenlő hosszúak. Az M szárai lefelé szétterpeszkednek. I(ovi) o(ptimo) m(aximo) et Junoni et Ter(a)e matri [sajcrfumj. A Föld anyának dedicált feliratokat ismerünk Pannoniában még Ercsiről (C. I. L. III. S. 10374.) és O-Szőnyről (C. I. L. III. 11009.), az előbbi egyedül neki szól, a másikon neve egy nő emlékével összeköttetésben említtetik. A mi feliratunkon valószínűleg azért került össze Jupiterrel s Junoval, mert a rómaiak eskütételnél a Földet épen úgy, mint Jupitert, tanúbizonyságai szokták hívni.* 1§, Oltár, mészkőből. Magassága 72 cm, szélessége derékban 26 cm, vastagsága 18 cm. Ó-Budán a Fő-tér és Laktanya-utcza sarkán álló új emeletes ház alapozásánál akadtak rá 1888-ban. Havas Sándor az Arch. Ért. 1889. 167. 1. és Fröhlich Róbert Arch. Epigr. Mitth. XIV. 39. sz. a. ismertették. A C. I. L. III. S. 10409. sz. a. találjuk. Az abacus acroterionjait negyedkörvonalak jelzik. A felsőlap csészeforma bemélyedéssel bir. Két dupla kör, középütt ponttal, díszíti elől a láb plinthusát. Az elég hanyag jellegű felirat betűi megőrizték a vörös festék nyomait. Olvasása : Junoni reg(inae). Cornel(ia) Julia pro se et suis v(otum) s(olvit) l(ibens) m(ento). 16. Négyszögű relieftábla, mészkőből. Hossza 74 cm, magassága 63 cm, vastagsága 11 cm. Nagy-Kovácsiból gr. Tisza Lajos uradalmi tiszttartójától hozattam el, a ki azt a község háta mögötti sűrű erdőséggel borított völgyben, állítólag barlangban találta. Bal széle kissé sérült. Nagyobb baj, hogy az előállítás az idő viszontagsága következtében igen sokat vesztett élességéből. A dombormű a bikát ölő Mithrast ábrázolja. A barlangra, hol a cselekvés történik, legfölebb a bemélyedés emlékeztet, melyből az alakok kiemelkednek. Mithras egy jobbra leroskadt bikán térdel. Meglepő a bika nyakának vastagsága. A lábai közül csak a néző felé esők látszhatnak, a mellső térdben megtört, a hátsó ki van nyújtva. Mithras, ki ez utóbbit jobb lábával a földre szorítja, bal * V. ö. Arch. Ért. 1890. I57. 1. i S *
