Budapest Régiségei 4. (1892)
Kuzsinszky Bálint: Az építkezés Aquincumban 73-123
94 dobból állott, melyek valamint egymás között, úgy az oszloplábbal csapok által össze voltak kötve. A kisebb oszlopokat egy darab kőből is faraghatták. Hogy hornyolt oszlopaink lettek volna, hiányzik minden adat. Valamennyi ismert oszloptörzsrészlet sima felületű. Az oszlop fejek is a legegyszerűbb tagozást mutatják, mint ez két ily részletnek 13. ábrák alatt közölt rajzaiból kitűnik. A felsorolt példák azonban, mint azt könnyű belátni, távolról sem elegendők, hogy ezek alapján az Aquincumban honos oszlopkiképzésről végleges Ítéletet mondhatnánk. Hiszen csak a canabák néhány leletéről van szó. Aquincum polgári része kétségkívül nem volt a díszesebb kiképzésű oszlopok hiányában. Leheíj. ábra. tétlen, hogy a corinthusi vagy composit oszloprendszer ne talált volna alkalmazást nálunk. A magában álló oszlopnak az építészetben nincs semmi jelentősége. Minden oszlop feladata, hogy valamit hordozzon. Rendszerint a tető alátámasztására szolgál. E végből szükséges, hogy az egyes oszlopok felül egymás között kötve legyenek. A görög építészetben az egyenes vonalú gerendák és párkányok, melyek közvetlenül az oszlopokon nyugodtak, a legszigorúbb harmóniában vannak az oszlopok kiképzésével. A dór oszlopnak más, az ioninak más s á korinthusinak is más tagozású gerendázat és párkány felel meg. A római építészet e
