Budapest Régiségei 4. (1892)

Hampel József: Az eraviscus nép és emlékei 31-72

lenyomatát képviselő minta belföldiek ügyességének tulajdonítható-e, avagy az edényeknek mázzal való borítását, melylyel Pannoniában csakúgy mint Galliában elég sűrűn találkozunk, helybéliek vívmányának tekinthetjük-e? Mindez esetekben talán a császárok cserépműves gyáraiban működő sokfelől összetoborzott rabszolgasereg kísérleteivel állunk szemben. Több joggal valljuk belföldi barbárok készítményeinek a kelenföldi és érdi, továbbá a pátkai edényeket, mert a hol egész néposztályok mindennapi szügségleteire szolgáló iparczikkekről van szó, ott ősidők óta fönálló belföldi népipart kell föltételezni, mely azonban az idők folyamában a magasabb osztályoknál tért foglaló római ízlés mintái után módosul s azt iparkodik utánozni. Egész biztosan csak azokat a szürke agyagú gyártmányokat vindikálhatjuk a barbároknak, melyeknél vagy a készítő celta neve és sajátszerű ízlése vagy más, nem római jelzések engednek helyi eredetre következtetni. A belföldi gyárosok közül legjobban RESATVS-nak ismerjük nevetés készítményeit. Aquincumban és környékén többször akadtunk jegyére* tálczaaljakon és egyéb töredékeken, melyek mindig szürkés, gondosan iszapolt agyagból készültek és néha laposan belenyomott növény- vagy egyéb ékítményekkel diszítvék. * Vsd. ö. A. É. 1882, II. k. 61. és 65. I. és A. É. i88j, III. k. 22. 1.