Budapest Régiségei 4. (1892)

Hampel József: Az eraviscus nép és emlékei 31-72

70 ép oly magas fokon, a milyenen állottak akkoriban a klassikus népek a művé-^ szét és iparművészet terén, ugyanoly polçzon lehettek az ókor azon népei, kik ezen kocsikat készítették a technika terén».* Hasonlót mondhatunk a bronz és nemes fémek földolgozásában való jártasságukat illetőleg. A Kr. előtti IV. és III. századra nézve alig szükséges a barbárok bámulatos ügyességére arany- és ezüstékszerek készítésében mást idézni, mint a regelyi (Tolnám.) sáncz környékén lelt filigrános és figurális aranygömböket és ezüstlánczokat.* A későbbi korra nézve pedig, mikor már a domborművek ellenőrzése mellett koczkáztatunk ily állításokat, ott vannak a pátkai sírmezőről származó remek ezüstfibulák,** melyek előkelő belföldi nő vállait díszíthették. Ugyanez a fibulaforma fönmaradt a közhasználatra szánt számos kevésbé jeles, de mindig jellemző példányban. Ez a sajátszerű fibulaforma egy régibb, a korai La Tène ízlés idején átalánosabban divó válltű idomának dunántúli helyi fejlődése és már más alkalommal utaltam reá, hogy azt indokoltan pannóniai fibulának nevezhetjük és mivel legsűrűbben az eraviscusok sírtábláin látjuk, nem tartom túlzásnak, hogyha e typus kiképzésében nekik főszerepet tulajdonítunk. Az ékszerek sorában említést igényel még a félgömbökből alakított karperecz, minővel emlékeken és valóságban is sűrűn találkozunk. E karperecz alapidoma megvan a Hallstatt ízlésében, l itt legfölebb üres félgömbű tagjaik néha túltengő nagysága ötlik szemünkbe. Az előkelőbb háztartásokban igényelt bronzedényeket, minőre a nagyloóki, tétényi és sárszentmiklósi sírkertekben akadtunk, importált római minták szerint készítették. Az aszári kincs ugyan asalus emberé volt, tehát a szomszéd törzs földjén állott használatban, de legyen szabad itt erre is hivatkozni, mert merítő csészéin és edényein CARATVSV benszülött' bélyegét látjuk, bár máskülönben teljesen a Pompejiből s más classikus helyekről ismert edények formáját követik.*** Az agyagművességben nem emelkedtek oly magaslatra. Soh'se érték el a belföldiek az arretiumi specialitásokat, a remek terra sigillata edényeket. De utánozták és ha eltekintünk attól, hogy sem a máz fényével, sem a dús figurális díszítéssel nem képesek lépést tartani, még mindig akad dicsérni való, nevezetesen az anyag finom földolgozása és gondos égetése, az edények falainak vékonysága, kellemes idoma s néha egy-egy kidomborodó vonalakból és pontokból reá illesztett ékítés is hívja föl figyelmünket. Azonban nem lehetünk egész biztosak, hogy ezen fajta cserépárúk rómaiaktól vagy benszülöttektől erednek-e'; azt sem tudhatjuk, hogy p. o. egy terra sigillata edény mechanikus * A. E.:'••18.90,..x. 126. .... "• .•—>---.. ** A. É. 1891, XI. 279. *** A. É. 1885, V. 20. 1.