Budapest Régiségei 4. (1892)

Hampel József: Az eraviscus nép és emlékei 31-72

Ugyanazon sírok és domborművek, melyek a benszülöttek mindennapi életére adnak oly érdekes fölvilágosításokat és oly becses járulékokkal egészítik ki az írók adatait, a belföldiek öltözetét is szemünk elé állítják. A mi a férfi öltönyt illeti, más volt a férfiak öltözete a római időszak előtt és másnak ismerjük a rómaiak századaiban. A perkátai sirok úgy tüntetik föl a belföldieket, mint a kik az ős celta ízlést követik. Europaszerte ismerjük ez ízlés maradványait; az eraviscusoké nem igen külombözik a többi pannóniai celta szomszédékokétól. A mi az öltözetből könnyebben ment veszendőbe nem maradt fön ; nem tudjuk födték-e fejüket és hogyan, alsó és felső öltönyükről is csak annyit mondhatunk, hogy nadrágban jártak és czipő borította lábukat. Csak a fémből való fegyverek és ékszerek ismeretesek, melyek a férfi teljes fölszerelését kiegészítették. Bemutatjuk (6 5.1.) a hosszú, puha vasból készült fegyvereket, melyeknek pléhüvelyein a La Tène ízlés jellemző trombita motivumaival találkozunk. A hajító dárda és lándsa szintén vasból való, előbbi keskenyebb, másika szélesebb szárnyú, a köpüt néha ferdén futó vonalas díszek ékítik. A paizsot kívül közepén hólyagos vagy csúcsba futó dudor védi. Vasláncz lapított tagokból, melyeken néha bevert pontok és vonalak vannak. A ruhát kapocscsal tűzték össze, mely bronzból vagy vasból készült. Ismerjük a fibulák jellemző idomait, melyek a külömböző korszakokban más-más formát öltöttek. Férfi sírokban néha karpereczek is akadnak, melyek hol bronzból, hol vasból készültek, fölületük sima vagy külsején gömböcsös. A római időszakról a domborművek adnak hírt. Ezeken a benszülöttek már többnyire római módon öltözködnek, de nélkülözik a hajdani fegyverkezést. Föl kell tennünk, hogy a római hadiszolgálat kiszorította az ősi fegyvereket és egyenruha lépett a régi öltözet helyébe. Valószínű, hogy a nép széles rétegeiben a római góczpontoktól távol lakók, aföldmívelők és mesteremberek öltözete nem változott, de ez iránt nem adhatunk biztos hírt, csak azokat a lovas vagy gyalog legényeket ismerjük, kik a domborművek alsó mezején jelenkeznek, vagy hitvestársukkal és egyéb családbélivel a kő főmezejében félnagyságban, térdképekben vannak ábrázolva. Ezek fölvették a római lovasság öltönyét, illetőleg a rómaiak polgári ruháját ; kardot, fegyvert csak akkor hordanak, ha katonai szolgálatban állottak. A sírleleteke korban nem igen egészítik ki a domborművek képeit, az öltözetből egyebet nem lelünk bennök, mint legfölebb fibulát, mely mint a romanizált öltözet ékítménye, szintén az egyetemleges római idomot vette föl, mely a zetes helye kikerülte Schrader figyelmét, mikor «Lingv-hist. Forschungen» művében a celták nyelvéből ismeretes lóra s szekerekre vonatkozó kifejezéseket taglalja I. köt. 24 1.