Budapest Régiségei 4. (1892)

Hampel József: Az eraviscus nép és emlékei 31-72

yS eléggé megbízható a kútforrása, vájjon a nagy Germania legszélén lakozó két nép még a germánokhoz tartozott-e vagy sem. Müllenhoff, a ki német régiségtanának II. kötetében* beható vizsgálat alá veszi Tacitus Germániáját, a két nép nemzetiségéről ugyan nem nyilatkozik határozottan, de mind a kettőt dunántúli népnek tartja.** Az ő fölfogása szerint az Osi nép a Dunántúlon csakugyan az Eravisci szomszédságában lakott ereEraviscus kocsi és lovas postás ; dombormű egy Tökről származó kőemléken. (Lásd a 62. lapot.) detileg és e nézete támogatására említi a III. században Pannoniában lakó Osones népet. Ez az Osi nép ott visszamaradt része volna, a nép zöme dunántúli lakóhelyét nem sokkal Tacitus kora előtt elhagyta, átkelt a Duna bal partjára, és az Ipoly völgyében megtelepedvén, itt is szomszédja marad az Era* Germ. Alterthumskunde II. k. J26, 527. ** U. o. II. 24J. «... Hercuniates hiessen die wahrscheinlich wie die Aravisci, ihre Nachbarn, „pannonischen Bewohner des Bakonyerwaldes bei ihren keltischen Landesgenossen. (Zeuss j, 256. f. Gr.

2 VII. 92., Glück 110. f.)»