Budapest Régiségei 4. (1892)
Hampel József: Az eraviscus nép és emlékei 31-72
i. A NÉP NEVE ÉS NEMZETISÉGE. Az eraviscusokról szóló legrégibb hírek abba az időbe nyúlnák vissza, mikor országuk még nem volt római kézen. Plinius a Kr. utáni első század közepe táján a Dunántúl lakó barbár népek közt ismeri az eraviscusokat. Néhány évtizeddel későbbi hír maradt fön Tacitus Germaniájában (28. fejezet). Szerinte az Osi társaságában laknak. Néhány éremkincs érmelésük emlékeit óvta meg számunkra. Az egyik kincset régóta ismeri az irodalom, fejérmegyéi Bián lelték 1796-ban, legnagyobb részét a bécsi csász. gyűjtemény őrzi, a híres Eckhel értekezett róla, újabban Mommsen.* Más kincs napjainkban a hetvenes években Zsolna vidékén került elé, ez kevésbé ismeretes, bár bécsi és budapesti szakfolyóiratokban tette közzé Neudek Gyula.** A biai kincsben eraviscus érmek mellett római dénárok is akadtak; ezek közt a legújabb Caligula császártól való és azért Mommsen azt tartja az eraviscus érmekről, hogy készítésük kora a Kr. utáni század második felére tehető. Neudek az érmek mérlegelése és typusaik révén hasonló eredményre jutott. Súly és nagyságban azokat a római dénárokat közelítik meg, melyek a Kr. utáni 68—98. években verettek. A dunamelléki barbárok ezüstérmei tehát római pénzláb szerint készültek, a rajtuk látható képek és ábrák római mintákat utánoznak és a nép neve is, mely rendesen a hátlapon jelenkezik, latin betűkkel van kiírva. * Mommsen. Gesch. d. röm. Münzwesens 696. 1. ioj. szám alatt a következő megjegyzést teszi az araviscus pénzekre. Vergleich über diese merkwürdigen Münzen. Eckhel 4, 178 ; Arneth Dipl. S. 72. In Bia (Stuhlweissenburger Gespanschaft, 2 Meilen von Ofen) fanden sich 1796 600 Denare, darunter 80 mit der Aufschrift RAVIS oder RAVSCI, die übrigen römische Familiendenare, riebst einigen von Augustus und Tiberius und einem einzigen von Caligula. Die Aravisker oder Eravisker in diese Gegend zu setzen räth ausser den nicht recht bestimmten Nachrichten der alten Geographen (Tac. Germ. 28 vergl. 43; Plinius h. n. 3, 25, 148; Ptolem. I, 15, 3) besonders eine in Alsó Szent-Iván (Stuhlweissenburger Gespanschaft) gefundene Steinschrift eines BatoTrantonis f. Araviscus (Seidl, Beiträge 4, 52.).—• Von fünf Exemplaren dieser Münze im Berliner Kabinet wiegt das schwerste y 8 gr. • *'* A. É. Új f. III. i88 ? . 9$. 1.
